Absztrakt kötet

Absztraktok

Az absztrakt kötet felelős kiadója Dr. habil Németh Balázs, MELLearN ügyvezető elnök;
Szerkesztő: Csuka Dalma, MELLearN titkár

MELLearN Egyesület titkársága, Pécs – 2021 ©

Tartalomjegyzék:

Plenáris előadások:

Vass Vilmos: A digitalizáció és a tudásmenedzsment összefüggései az LLL 4.0 vonatkozásában/ Relationships of Digitalisation and Knowledge Management in the Context of LLL4.0

Szekciók:

A.) A munkahely átalakuló szerepe az LLL 4.0-ban és a szükséges soft skill-ek vizsgálata

Szekció-elnök: Szabó Szilvia – METU és Keczer Gabriella – SZTE

Hollósy-Vadász Gábor: HR kihívások a pandémia idején a hazai szállodaiparban és vendéglátásban
Berecz Nikolett: Iskola előtti pedagógusok mentálhigiénés támogatásának lehetőségei és korlátai
Bognár Mária: Hogyan próbálnak a Somogy megyei felnőttképző intézmények életben maradni napjainkban?
D. Babos Zsuzsánna: Felsőoktatási hallgatók társadalmi részvétele – önkéntesség az ELTE PPK hallgatóinak körében
Kamp Alfréd: A történelem tanárok digitális pedagógiával kapcsolatos nézeteinek vizsgálata, különös tekintettel az okostankönyvek digitális munkarendben történő használatára
Kőmüves Zsolt: Frissdiplomások munkavállalási attitűdjeinek vizsgálata
Kroó János: A felhatalmazás szerepe és szervezeti megvalósulása
Lukács Andrea: A tudásmenedzsment, tanuló szervezet és a munkahelyi keretek között megjelenő összefüggéseik és jelentőségük az LLL kontextusában. Két esettanulmány eredményei
Mészáros Attila: A tanulók kognitív és érzelmi fejlődését szolgáló oktatási módszerek
Nemeskéri Zsolt: Az Ipar 4.0 és az MTMI foglalkozások fejlesztése
Németh Gergely: Milyen is az új ‘normál’?
Nyikes Csaba: Fenntarthatósági törekvések a LEAN-filozófia segítségével
Poszpischil László: A munkáltatói hatalom etikusabbá tétele a képzés eszközével
Tóth Czibor Laura: A vezetői és dolgozói beszédtechnika hatása a szervezeti hatékonyságra
Vörös Viktória és Vámosi Tamás: Anyaként a munkaerőpiacon és a munka világában

B.) Felsőoktatási lifelong learning és az egyetemek harmadik missziója a tanuló társadalom metszetében

Szekció-elnök: Németh Balázs – PTE és Berendi Carmel – ELTE

András István, Rajcsányi-Molnár Mónika és Balázs László: Képzési életpályamenedzsment program a pályaorientáció és az életen át tartó tanulás támogatására
Andrási Gábor: A szakmai etika oktatásának lehetséges céljai és módszerei: integrált élethosszig tartó megoldások Rest modellje alapján
Árvai Péter: Az EDUC Európai Egyetemek Szövetség, mint az európai hálózatosodás új útja
Cserné Adermann Gizella: Pozitív pedagógia az élethosszig tartó tanulásért
Bellák Bianka és Borsos Bence: Közösségek versengése a kívülállók szemszögéből, avagy hogyan látják a közösségi művelődés tanárjelöltek
Benkei-Kovács Balázs és Farkas Julianna: A hungarikumtól a helyi értékekig: egy egyetemi kutatócsoport elméleti alapokra épülő empirikus kutatás Fót, Göd és Vác településeken
Berendi Carmel: Developing methods to foster learning communities for sustainability. Showcasing nongovernmental organisations’ and their stakeholders’ best practices in Hungary
Hangya Dóra: „Halló, én is itt vagyok!” Siket és nagyothalló hallgatók a felsőoktatásban
Koller Inez Zsófia: Közösségi munka a járvány idején – egyetemi jógyakorlat
Laki Ildikó: Jövő és jelen. Fogyatékossággal élő emberek lehetőségei az egész életen át tartó tanulás keretei között
Lükő István: Fenntartóváltó egyetem harmadik missziója
Mandel Kinga Magdolna: A székelyföldi otthonoktató-tanuló közösség kihívásai és megoldásai az LLL 4.0 korában
Németh Balázs: Tanuló város, vagy városi tanulás – miért fontos a tanuló közösség formálása?
Sulyok Tamás: A felnőttképzés kihívásai a digitalizálódó világban
Varga Anita: Dunaújvárosi Egyetem szolgáltatóközpontú minőségfejlesztő tevékenységeinek bemutatása középpontban a külső környezetre gyakorolt tevékenységekkel és azok hatásaival

C.) A digitális transzformáció és a digitális oktatás hatása a felsőoktatás bázisán – elméleti és gyakorlati modellek erőpróbája

Szekció-elnök: Molnár György – BME, Kis Márta – METU és Kovács Zsuzsa – ELTE

Balázs Brigitta: Digitális kultúra, mint megújult informatika? Lehetőségek és komplexitás a digitális írástudás fejlesztésében
Bottyán László: Információbiztonság az online tanrend során
Cserkó József és Molnár György: Hatékony, interaktív, digitális módszerek és technológiák a digitális munkarendű oktatásban és azon túl
Daruka Magdolna, Csillik Olga ésVizdák Károly : A gennováció második hulláma a felsőoktatásban
Erdei Gábor, Buda András és Szabó József: A járvány nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók számára is új helyzetet teremtett – egy hazai felsőoktatási intézmény esete
Fodor Andrea: Munkahely, mint motivációs tényező az élethosszig tartó tanulásban
Fodorné Tóth Krisztina: Digitális oktatástámogatás – képzők képzése és annak változásai
Horváth Mariann: Gamifikáció és szakmai eszköztárbővítés a PPKE BTK hallgatóinak részvételével
Kis Márta: Innovációs folyamatba integrált digitális oktatás megvalósítása a Budapesti Metropolitan Egyetemen
Klein Ágnes és Szederkényi Éva: Digitális tanulási környezetek platformokon keresztül
Koltai Zoltán: Online nyelvi képzések a Közép-Duna Menti Térségben
Kovács Edina: Informatikaoktatás online környezetben – tapasztalatok és lehetséges modellek a felsőoktatásban
Loboda Zoltán: Digitalizációs és poszt-covid kihívások a felsőoktatásban
Molnár Bence: Lenni vagy nem lenni? – Wikipédiával a felsőoktatásban
Molnár György és Karl Éva: A digitális kompetenciafejlesztés igénye és szerepe a felsőoktatásban és köznevelésben – kihívások és válaszok
Péczka László: A digitális oktatási platformok középtávú gazdasági és munkaerőpiaci hatásai
Sass Judit és Bodnár Éva: A játékosításra – mint lehetséges oktatásmódszertani elemre – vonatkozó oktatói vélekedések vizsgálata
Szőke-Milinte Enikő: A digitális oktatás pedagógiai elvei a felsőoktatásban
Balkányi Péter: Kurzusok játékosítási lehetőségei felsőoktatási környezetben

D.)Az oktatás kihívásai és jelenségei a COVID-19 hatására a pandémia időszakában – fókuszban az előző időszakok empirikus vizsgálatai

Szekció-elnök: Kálmán Anikó – BME és Sándorné Kriszt Éva – BGE

Molnár Katalin és Zsolt Péter: Rendészeti hallgatók jelenléti és online tanulásának összehasonlító értékelése
Bacsa-Bán Anetta: Online oktatás a felsőoktatásban: hallgató=hallgató?
Fűzi Beatrix, Dósa Katalin: Hogyan tovább? – A digitális átállás hallgatói tapasztalatai a BGE-n
Kolacsek Sándor: Vélemények a COVID-19 hatására bevezetett digitális és online oktatásról
Jakab Natália: Az esélyteremtés lehetőségei a digitális oktatásban
Kálmán Anikó: A COVID-19 hatása az oktatás és a vállalati szféra világára, az életen át tartó tanulás
Cserné Pekkel Márta és Kocsó Edina: A COVID-19 hatására megváltozott tanulási környezet következményei hallgatói szemmel a Dunaújvárosi Egyetemen
Farkas Anett: Online történetmesélési eljárások a pedagógusképzésben
Egervári Dóra: A digitális osztályterem “rabjai” – alfa generációs diákok és a digitális oktatás
Gróf Henrik Balázs: A Fáy Digitális Oktatási Program – Hogyan született a pandémiás krízishelyzet egyik edukációs sikerprogramja?
Csufor Lilla: Flow jellegű élmény kimutatása a digitális oktatásban (Az OTP Fáy András Alapítvány stream programjainak hatásmérése)
Koltai Zsuzsa: A COVID-19 múzeumi tanulásra gyakorolt hatása
Mangné Kardos Zita és Juhász Tamás: A COVID-19 világjárvány hatása a műszaki felsőoktatásban tanuló hallgatókra
Roszik Dóra és Pelesz Nelli: A COVID-19 hatása a középiskolás diákok tesztszorongására
Szekeres Diána: Az áldozatsegítés és a sport kapcsolódási pontjai tárgy oktatási vetületei a COVID-19 vonatkozásában tréning módszertan online felülethez történő átalakításával
Arany-Nagy Zsuzsanna: Könyvtárak a digitális térben: a könyvtár- és információkeresés által kiváltott szorongás leküzdése a könyvtárak hagyományos szolgáltatásainak átalakításával
Arató Balázs: Olvasók a kapuk előtt – a COVID 19 járvány hatása a szakkönyvtári szolgáltatásokra egyetemi könyvtári példák nyomán
Nagy Andor és Békésiné Bognár Noémi Erika: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a világjárvány idején
Uricska Erna: COVIDictionary – Virolingvisztika, és angol egynyelvű járványszótár

E.) Hallgatói szekció – Az oktatás és a foglalkoztatottság összefüggései

Szekció-elnök: Dunás-Varga Ildikó – ELTE és Kovács Tamás – PTE

Posztercsoport: Kommunikációs tréning bemutatása: Róka Luca, Bury-Pravotinszky Lili,Csák Adrienn,Fülöp AntóniaPosztercsoport: Kiégés megelőzés és stresszkezelő tréning pedagógusoknak: Finy Krisztina, Dalotti Anna, Forrási Boglárka, Korodi Stefánia, Varró Vince
Posztercsoport: ÖKOffice: Fias Petra, Jankovits Hanna, Oláh Fruzsina, Tóth Boglárka
Posztercsoport: Hatékony együttműködés home office és hibrid munkarend idején – együttműködést segítő innovatív tréning munkacsoportok számára: Buglyó Emese, Horváth Fanni, Pásztor Katalin, Mohos Edina

Dunás-Varga Ildikó: Képzettség és foglalkoztatottság – a nyílt (?) munkaerőpiacon
Horváth Sára: Intellektuális képességzavarral élő személyek jogainak támogatását befolyásoló tényezők
Jávorffy-Lázok Alexandra: A határon túli magyarok jelenléte a hazai felsőoktatási intézményekben és munkaerőpiacon
Kraiciné Szokoly Mária: Szcenáriók az oktatás-képzés és a munkaerőpiac kapcsolatáról három dokumentum fényében
Molnár Attila Károly: Börtöntanulás – andragógiai szemszögből
Virág Hanna: Értelmileg akadályozott munkavállalók a vendéglátásban

Plenáris előadások:

Vass Vilmos: A digitalizáció és a tudásmenedzsment összefüggései az LLL 4.0 vonatkozásában/ Relationships of Digitalisation and Knowledge Management in the Context of LLL4.0

Az előadás célkitűzése a digitalizáció és a tudásmenedzsment főbb területeinek, összefüggéseinek a bemutatása, különös tekintettel a megváltozott LLL stratégiára vonatkozóan. (LLL 4.0). Az előadás kulcskérdése: Milyen mértékben hatott a digitalizáció a tacit tudás transzformációjára a felsőoktatásban? A fenti kérdésre az előadás első része a digitalizáció jellemzőit (információfeldolgozás, online learning, e-portfolió, online tanulási környezet) villantja fel. Majd ezt követően az explicit és tacit tudás összefüggéseit tárgyaljuk, bemutatjuk a soft skillek, a nem kognitív készségek jellemzőit és szerepét, valamint röviden kitérünk a mesterséges intelligencia releváns tudásmenedzsment aspektusaira. Az előadásban kiemelt szerepet kap az egyéni Brand-építés, a kreatív vezetés és a szervezeti tudásmenedzsment. Az előadás második részében a fentieknek megfelelően, a kutatási eredményekre és folyamatokra alapozva néhány „jó gyakorlat” bemutatása következik. Sor kerül egy-egy példa bemutatására. Az előadás végén rövid összegzés keretén belül érintünk néhány releváns dilemmát, főbb kérdést.

A.) A munkahely átalakuló szerepe az LLL 4.0-ban és a szükséges soft skill-ek vizsgálata

Szekció-elnök: Szabó Szilvia – METU és Keczer Gabriella – SZTE

Berecz Nikolett: Iskola előtti pedagógusok mentálhigiénés támogatásának lehetőségei és korlátai

Jelen kutatás az iskola előtti pedagógusok aktuális mentális állapotát vizsgálja. Ehhez félig strukturált interjúkat készítettünk 5 kisgyermeknevelővel, 2 óvodapedagógussal, 1 bölcsődevezetővel, 1 egyesített intézményvezetővel, illetve 3 egyetemi oktatóval, akik a kisgyermeknevelő és óvodapedagógus képzésben oktatnak. Ezek elemzésével, illetve releváns szakirodalmak alapján kidolgoztunk egy célzott mentálhigiénés javaslatot, mely segíthet megőrizni a dolgozók lelki és mentális egészségét és a kedvező munkahelyi klímát. Jelenleg a nevelési-oktatási intézményekben nagyfokú fluktuáció figyelhető meg, illetve a mentálhigiénés támogatás hiánya okán többeknél felfedezhető a kiégés jegyei. Véleményünk szerint a mentálhigiénés javaslataink nagymértékben hozzájárulhatnak a fluktuáció redukálásához, mert a megfelelő munkakörnyezet, a pozitív visszacsatolás segítené a pedagógusok elégedettségének és motiváltságának fenntartását. Ez a pozitív hatás kihatna természetesen a gyermekekre és családjaikra egyaránt.

Hollósy-Vadász Gábor: HR kihívások a pandémia idején a hazai szállodaiparban és vendéglátásban

A pandémia teljesen átalakította életvitelünket, munkánkat, amely során az alkalmazkodási képesség vált az egyik legfontosabb kompetenciánkká. A változás okozta helyzetben, a szükséges kompetenciák készlete megváltozott, ami szektoronként is más és más képet mutathat. Ebben a tanulmányban a hazai szállodaipar került a kutatási fókuszba. A tanulmányban bemutatott kutatási eredményeink alapján, megállapítható, hogy ebben a szektorban, a pandémia következtében, néhány kompetencia felértékelődött, mint például az IT ismeretek, a vezetői képességek és az érzelmi intelligencia; ugyanakkor a személyes kapcsolatokon alapuló kommunikáció fontossága jelentősen csökkent. A szállodák a létszámleépítést elkerülendő a korábbi munkaköröket átalakították, illetve a korábban kihelyezett feladatköröket visszavették ezzel biztosítva, hogy munkát tudjanak adni a saját munkavállalóik számára. Ez a tanulmányunk a korábbi cikkünk (Grotte, Pató Gáborné Szűcs, Hollósy-Vadász, 2021) folytatása, amelyben egy kvalitatív és egy kvantitatív kutatásunk eredményeit mutatjuk be az olvasó számára. A kvalitatív kutatás során interjúkat készítettünk, míg a kvantitatív kutatás során azt vizsgáltuk meg, hogy a válság hatására mely kompetenciák jelentősége értékelődött fel és melyeké csökkent. A kutatásink eredményeink értelmezése során figyelembe vesszük, hogy az eredmények értelmezési tartománya a mintára vonatkozik.

Bognár Mária: Hogyan próbálnak a Somogy megyei felnőttképző intézmények életben maradni napjainkban?

A hátrányos helyzetű, elmaradott térségek felzárkóztatása ösztönözte disszertációm megírását, melyet a mindenki számára egyformán elérhető felnőttképzésében látok elérhetőnek. Kutatásom helyszíne Somogy megye, az egyik legelmaradottabb Magyarország megyéi közül, ahol a szociális-, gazdasági-, nemzetiségi-, földrajzi-, környezeti-, társadalmi helyzet nehezíti a képzésekhez való hozzáférést. A felnőttek oktatására, továbbképzésére szánt tanfolyamok csak a megye-, illetve a régióközpontokban találhatóak, viszont, ha kiterjedne kisebb településekre, könnyebben elérhetővé válna a hátrányos helyzetben lévők számára. Ennek következtében emelkedne a képzettek, vele együtt a foglalkoztatottak száma és az életkörülmény is javulna. Kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerekkel kikérdezem az itt található felnőttképző intézményeket, a települések önkormányzatait és a 16 éven felüli lakosokat a felnőttképzésben elért eddigi gyakorlatokról, tapasztalatokról, igényekről. A felnőttképzés törvényi szabályozása és a Covid-19 vírus miatt kialakult oktatási változtatás mélyen érintette a felnőttképzést is, nehezítette az intézmények működését, újabb kihívások elé ellátotta, melyet az előadásomban szeretnék bemutatni.

D. Babos Zsuzsánna: Felsőoktatási hallgatók társadalmi részvétele – önkéntesség az ELTE PPK hallgatóinak körében

Napjainkban hagyományos és új típusú önkéntesség formáit különbözteti meg a szakma. Hagyományos típusú önkéntességként főként az adományozáson, jótékonykodáson alapuló tevékenységeket azonosítja a szakirodalom (Czike és Kuti, 2006), amely fő célját tekintve altruista célzatú, vallási indíttatású és értékalapú tevékenység (Perpék, 2012). Új típusú önkéntességként a tudásalapú, információs társadalomhoz felzárkózó (Czike és Bartal, 2005), érdekalapú (Hustinx, 2001), az élethosszig tartó és az élet minden területére kiterjedő tanulás elvárásainak megfelelő (Hadrévy, 2018), a szabadidő hasznos eltöltésére vonatkozó (Stebbins, 1996; Stebbins, 2017), élményszerző tevékenységeket azonosítja a szakirodalom. Főként az instrumentális motivációk jellemzik úgy, mint szaktudásszerző, tudásmegőrző, a tapasztalatszerző, a karrier célú, a szervezethez kötődő, egy konkrét célra irányuló, közösségi indíttatású, kapcsolati tőke megszerző, önismeret fejlesztő motivációk (Czike és Bartal, 2005; Czike és Kuti, 2006; KSH, 2012; KSH, 2016). A nemzetközi és a hazai szakirodalmak az ezredforduló elején azonosították és azóta egyre intenzívebben vizsgálják az önkéntességnek ezt az individualisztikus, munkaerőpiac-orientált, modern formáját. (Czike és Bartal, 2005; Czike és Kuti, 2006; Fényes, 2011; Fényes, 2014; Fényes, 2015; Wilson, 2000; Hustinx, 2001; Hustinx, 2003; Wollebek és Selle, 2003; Inglehart, 2003; Eliasoph, 2003; Butcher, 2003; Handy et al., 2010; Livingstone, 2010; Stefanescu és Osvat, 2011; Duguid, Mündel és Schugurensky, 2013; Brown, H. és Green, M., 2015; Li, C., Wu, Y. és Kee, Y. H., 2016 és mások). Kutatások vizsgálják kiemelten a felsőoktatási hallgatók körében az új típusú önkéntességet. A nemzetközi szakirodalomban (Wilson, 2000; Hustinx, 2001; Butcher, 2003; Handy et al., 2010, Stefanescu és Osvat, 2011), és a hazai szakirodalomban (Szabó, Marián, 2010; Fényes, 2014; Fényes, 2015) egyaránt érvelnek e szempontú megközelítés mellett. A pilot kutatásunk célja, hogy az ELTE PPK hallgatóinak társadalmi felelősségvállalásáról képet kapjunk. A kutatás fő kérdései többek között a hallgatók önkéntes részvételre való motivációira és a demotivációs tényezők feltárására, valamint az önkéntes tevékenység során szerzett kompetenciák fejlődésére és ezen kompetenciák munkaerő-piaci vonatkozására kérdez rá. Pilot kutatás kvantitítv (kérdőíves vizsgálat – 306 fő)) és kvalitatív (interjús vizsgálat 15-fő) módszerrel dolgozik. A kutatás első eredményeinek feldolgozása megtörtént, amely eddigi eredmények alapján megállapítható, hogy az ELTE PPK hallgatói körében jelenleg a formális (szervezetekhez köthető) és a rendszeres önkéntesség a jellemző. A hallgatókra a hagyományos típusú motivációk (másokon való segítés, társadalmi ügy, csoport szolgálata) jellemzők, de emellett nem sokkal lemaradva határozottan megjelennek az új típusú motivációs tényezők (szerezhető ismeretek fontossága, új ismeretségek kötése) is. Azok a hallgatók, akik nem vettek még részt a társadalmi együttműködés mások megsegítésének formájában, ők az időhiányra hivatkoztak. Azonban a nem önkéntesek több mint harmada biztosan, és fele tervez a jövőben önkéntes tevékenységet végezni. Az ELTE PPK hallgatói önkéntesen főként az alábbi területeken tevékenykednek: gyermekfelügyelet, sport, szabadidő, óvoda, oktatás, képzés és rendezvényszervezés. Kompetenciáik fejlődése is ezekhez a tevékenységterületekhez köthetők, amely alapján kijelenthető, hogy a jövőbeni munkaerőpiaci lehetőségeik, önkéntes tapasztalataik alapján már megalapozottak.

Kamp Alfréd: A történelem tanárok digitális pedagógiával kapcsolatos nézeteinek vizsgálata, különös tekintettel az okostankönyvek digitális munkarendben történő használatára

A 2020 márciusában bevezetett digitális munkarendhez kapcsolódva az Oktatási Hivatal elérhetővé tette a korábbi években fejlesztett új digitális tananyagrendszert a Nemzeti Köznevelési Portálon. A felső tagozat és a középiskola tantárgyaihoz fejlesztett interaktív tankönyvek támogatást jelentenek a pedagógusok számára az online oktatás keretei között, és így jelentősen hozzájárulnak a digitális átállás folyamatához, mert ellenőrzött és szabadon elérhető digitális tananyagot kínálnak, amely illeszkedik a hatályos tartalmi szabályzókhoz. A történelem tanárok digitális pedagógiával kapcsolatos nézeteit 2019 óta vizsgáltuk úgy, hogy lehetőséget biztosítottunk a tesztüzemben működő történelem okostankönyvek kipróbálására. A járványhelyzetben kihirdetett digitális munkarend 2020-ban alapvető átalakulást hozott a pedagógusok digitális kompetenciájának fejlődésében. Kérdés, hogy a technológia kényszerű alkalmazása mennyiben alakította át a tanításról és a tanulásról vallott nézeteket.

Kőmüves Zsolt: Frissdiplomások munkavállalási attitűdjeinek vizsgálata

Évente a felsőoktatás padjaiból frissen kikerült fiatalok tízezrei keresik életük első munkaadóját. Nem könnyű a helyzetük, számos kompromisszumot kell kössenek, meg kell felelniük a munkaadók elvárásainak, és gyakran szembesülnek készségeik, képességeik hiányával. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a Kaposvári Egyetem hallgatói milyen szempontokat vesznek figyelembe a munkahelykeresés során illetve melyek azok a tényezők amelyek befolyásolják/gátlólag hatnak az elhelyezkedésre. Kérdőíves felmérésünkben – amely nem volt reprezentatív, de ok-okozati összefüggések megfogalmazására lehetőséget biztosított – 223 fő vett részt, önkéntes alapon, az identitás titokban tartása mellett. A felmérés eredményeiből megerősítést nyert, hogy a leendő munkahely kiválasztása során nagy szerepet játszik a bérezés, motiváció, az inspiráló munkakörnyezet, valamint a munkáltató által kínált karrierlehetőség. A hallgatók válaszaiból kiderült, hogy nem érzik magukat kellően felkészítve a munkaerő-piac kihívásaira, ennek megoldását a gyakorlati órák számának növelésében látják. Megállapítottuk azt is, hogy válaszadóink piacképesnek ítélik meg az egyetem által kiadott oklevelet, és nagy esélyt látnak arra, hogy rövid időn belül, el tudnak helyezkedni a tanult szakmájukkal. Kevésbé bíznak abban, hogy a gyakorlati helyük a végzést követően munkát ajánl nekik, bár igyekeznek úgy képző helyet választani tanulmányaik alatt, hogy ott később munkát vállalhassanak.

Kroó János: A felhatalmazás szerepe és szervezeti megvalósulása

A szervezeti rugalmasságot biztosító vezetéshez kötődő menedzsmenttevékenység középpontjában olyan szervezeti működés kialakítása áll, ahol a vezetési gyakorlatba beépül a csapatmunka, a tudásmenedzsment, az információk megosztása, a teljesítmény nyomon követése és ösztönzése, a munkatársak karrierútjának szem előtt tartása, a kompetenciák fejlesztése, és az alkalmazottakon keresztül a szervezet működésének folyamatos illesztése a piaci igényekhez. Ez a felfogás túllép az ellenőrzésre épülő vezetési modellen, ahol a munka leegyszerűsített elemekből áll, és a feladatok élesen lehatároltak. Nem állítjuk, hogy az ellenőrzésre épülő vezetési modellnek egyáltalán nincs létjogosultsága, azt viszont igen, hogy elterjedtségének aránya indokolatlan, és legtöbbször nem illeszkedik a mai üzleti világhoz. A rugalmasság irányába ható lépés a felhatalmazás, ami egy új menedzsmentfilozófiai megközelítést igényel. A felhatalmazó vezető munkatársait hatalommal (bővebb döntési jogkörrel, felelősséggel, delegált kompetenciákkal) ruházza fel annak érdekében, hogy munkájukban egyre szélesebb hatáskört élvezve önállóbban, és nagyobb felelősségvállalással járjanak el.

Lukács Andrea: A tudásmenedzsment, tanuló szervezet és a munkahelyi keretek között megjelenő összefüggéseik és jelentőségük az LLL kontextusában. Két esettanulmány eredményei

A tudás összegyűjtése, átadása, szisztematizálása és felhasználása csak akkor teremthet hozzáadott értéket egy szervezet számára, ha a tudásmenedzsment stratégiai szemléletű és tudatos rendszerépítés eredménye (Von Krogh et al, 1994, Wiig, 1993, Bukowitz és Williams, 1999). Az egyik leginkább tudásintenzív szektorban (IT) tevékenykedő, két magyar KKV-nál, végzett kutatás fő célja a cégek tudásmenedzsment-rendszerének feltérképezése és a munkahelyi tanulással, valamint az élethosszig tartó tanulás szemléletével való összefüggéseinek feltárása volt. Kutatási módszerként vegyes kutatásmódszertant alkalmaztunk (kérdőívek, interjúk és dokumentumelemzés). A kutatás elméleti alapját öt nemzetközileg elismert tudásmenedzsment modell (Bukowitz & Williams, 1999, Nonaka & Takeuchi, 1995, Von Krogh, Roos & Slocum, 1994, Watkins & Marsick, 1993; Marsick & Watkins, 2003, Wiig, 1993) összehasonlítása jelentette. A modellek tanulmányozása alapján azonosított pillérek a tudásmenedzsment rendszerben: tudás, szervezeti kultúra, folyamat és technológia. Eredményeink azt mutatják, hogy a felnőttek tanulásához szükséges erőforrások (pl. idő, pénz) többnyire biztosítottak, és részben tervezettek, a fejlesztés azonban kizárólag a szakmai területekre koncentrálódik. A vizsgált cégek eltérő mértékben és formában támogatják a munkahelyi tanulást, jó koncepciónak bizonyult a dedikált heti tanulóidő bevezetése, ilyen jellegű megközelítés hiányában a tanulással eltöltött időkiesés a vezetők számára dilemmát, a dolgozók számára túlterheltséget, ezzel együtt pedig motiváció-vesztést jelent. A szakmai képzések széles skálája növeli a dolgozók (ön)motivációját a tanulásra. Fontos kiemelni azonban, hogy a tanulási tevékenység eltolódása a technikai ismeretek irányába komoly hiányosságokhoz vezet a szoft készségek terén, ami a vezetőket megakadályozza a dolgozói motiváció megteremtésében és a tanulás hatékony támogatásában, miközben ezek alappillérei a tanuló szervezeteknek. Gyakoriak a belső oktatások és elfogadott a digitális platformon történő képzés, ennek ellenére a leghatékonyabb tanulási tevékenységek a személyes, csoportos tudásmegosztási lehetőségek (workshopok, brainstorming, formális és informális megbeszélések). A Covid megjelenésének hatásai érzékelhetően csökkentették ezeknek a számát, ez komoly problémákhoz vezetett az információ-áramlás terén. Az esettanulmányok egyik legfontosabb konklúziója, hogy a tudásmenedzsment-rendszer és tanuló szervezeti lét fontossága és szerepe ismeretlen a cégvezetők előtt, ezért úgy tűnik, hogy a tanulmányozott szervezetek életében az élethosszig tartó tanulás szemlélete (EB, 2000; Maróti, 2002; Knowles, 2005) látens stratégiaként van jelen a véletlenszerűen alakuló tudásmenedzsment-rendszerben. A vizsgált szervezetek nem tudatos stratégián alapuló tudásmenedzsment-rendszereket működtetnek, a tudásmenedzsment fogalmát nem szemlélik a maga komplexitásában, a tudásmenedzsment nem a stratégia alappillére, a stratégia és a tudás kapcsolata mindössze abban érhető tetten, hogy a vizsgált cégek szakértők kívánnak lenni a maguk területén (cf. Watkins és Marsick, 1995; Senge, 1994; Kluge et al., 2001). A tudásteljesítménynek közvetlen előrevetítője lehet, ha a szervezet megfelelő rendszerrel rendelkezik a tudás megragadásához és megosztásához (Watkins és Marsick, 1993). Esettanulmányunkban is úgy találtuk, hogy a megfelelő rendszer hiányában nem lehet előrevetíteni a teljes szervezet tudásbeli teljesítményét és a jövőben szükséges készségeket sem lehet így definiálni. Végezetül, annak ellenére, hogy a külső szervezetekkel való együttműködés szintén kulcsfontosságú egy tanulószervezet számára, hiszen így tud minél szélesebb forrásokból tudáshoz jutni, a vizsgált szervezeteknél ez jellemzően felsővezetői feladat és felelősség. Szinte teljes mértékben hiányzik a felsőoktatási intézményekkel való együttműködés vagy akár a kutatási eredményekre való támaszkodás is. A jelenség nem egyedi, ennek okát Hargreaves és David (1999; 2000) abban látja, hogy a hozzáférés a kutatási anyagokhoz korlátozott, és a vezetők számára nehezen értelmezhetők a tudományos szövegek, melyekről gyakran érzik úgy, hogy a valóságtól távol állnak. A kutatásokból összegyűjtött tudás tehát nem tud hatékonyan segíteni a szervezetek, jelen esetben a tudásmenedzsment-rendszer fejlesztésében. Úgy gondoljuk, hogy az egyetemek és a cégek közötti együttműködés javítása jelentős potenciált rejt a kis- és középvállalkozások számára is, különösképpen az LLL kontextusában.

Mészáros Attila: A tanulók kognitív és érzelmi fejlődését szolgáló oktatási módszerek

Ha egy intézményben a tanulási és fejlődési lehetőségek nagyon korlátozottak, akkor a tanulók pszichikailag elszigetelődhetnek, passzivitásban maradhatnak. Ennek az az oka, hogy tehetetlennek érzik magukat, már nem bíznak magukban és a jelzéseik figyelmen kívül maradnak, úgy érzik, hogy kudarcot vallanak. De ezek a tanulók „visszaszerezhetők”. Általában a személyiségükben nem történik megváltoztathatatlan következmény, tehát a személyes, a családi, az iskolai és a társadalmi környezet interakciós folyamataiban kialakuló belső megtapasztalások következményei miatt lesz számukra nehéz a tanulás. A Riemann-Thomann rendszerre épített pedagógiai rendszer használata és az ez alapján tervezett pedagógiai beavatkozások elsősorban arra irányulnak, hogy lehetőséget teremtsenek a belső viselkedési minták megváltoztatására és az egyéni alkalmazkodásra a külső keretekhez, valamint az érzelmi és szociális készségek elsajátítására és megerősítésére. Egy tanulásban megakadt gyermeknek, felnőttnek jelentős mértékben a pedagógus ember képének a megváltozása vagy tükröződése segít, amit egy oktató a tanítványaihoz való hozzáállásával tudja javítani. A fiatalok egyéni támogatása a kognitív és érzelmi fejlődés terén az osztályteremben A tanulók érzelmi és szociális fejlődése gyakran csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha a viselkedést „rendellenesnek” értékelik. Ez különösen igaz, ha az együttélés szabályait tartósan megsértik. A tanulók magatartása ellentétben áll az oktató elvárásaival. A tanulók viselkedése nem kezelhető. Ez a megközelítés csak a személyekkel kapcsolatos gondolkodásmódokra összpontosít. Ez a gondolkodás gyakran megakadályozzák a rossz magatartásnak más magyarázatait. Ezért egyre fontosabbá válik annak az oktatási környezetnek a fejlesztést elősegítő kialakítása, amit az egyéni támogatás kifejezés világossá tesz. Az előadásban a tanulói aktivitást segítő oktatás módszertani rendszer kerül bemutatásra.

Nemeskéri Zsolt: Az Ipar 4.0 és az MTMI foglalkozások fejlesztése

Az ipar kulcsszerepet játszik a társadalom ellenálló képességének kialakításában azáltal, hogy minőségi munkahelyeket biztosít. Ez különösen fontos a fiatal nemzedékek összefüggésében, amelyek számos uniós országban továbbra is kihívásokkal szembesülnek (foglalkoztatás, pénzügyi helyzet). Ezért egy ország gazdasági növekedésének egyik meghatározó pillére az ipar teljesítménye. Az ellenálló képesség erősítéséhez a közösségek és politikák proaktív, előzetes adaptációjára van szükség, ahelyett, hogy a problémákra csak a felmerülés után reagálnánk. Az iparnak a probléma helyett a megoldás részévé kell válnia, fenntartható módon, a társadalmi, környezeti és gazdasági területen is. Az automatizáláson és a digitalizáláson kívül a gazdaság természete is átalakul: például megosztáson alapuló (közösségi) gazdaság, radikálisan új üzleti modellek. Ennek az átalakulásnak az eredménye még nem ismert, de egyértelmű, hogy az megnövekedett bonyolultságot eredményez minden szinten, ideértve a szabályozást is. Ennek a komplexitásnak a kezelése során a politikai és társadalmi kihívás az, hogy felkészüljünk rá. A helyzet bemutatásáról és a megoldási lehetőségekről szól a tervezett előadás.

Németh Gergely: Milyen is az új ‘normál’?

Szakmai körökben sokat beszélgetünk azokról a szervezetek érintő hatásokról, amelyek már a Pandémia előtt elkezdődtek. Az automatizáció, a robotizáció, a mesterséges intelligencia algoritmusok gyakorlati használata, a people analytics és még lehetne sorolni. A jelenlegi élethelyzet ezt a folyamatot csak felgyorsította. Mégis milyenek lesznek 3-5 év múlva a jövő szervezetei. A változás után nem menni kell, hanem irányítani. A tanácsadói ipar professzionális szereplőinek, akik kompetenciáikról azt mondjuk, hogy 3-5 évvel előrébb tartanak, mint a jelen, hogy ki tudják termelni a hozzáadott értéket a megbízóik számára, milyen tudásokat kell már most felvenniük, hogy tényleg jól tudják munkájukat végezni? Milyen az az új normál? Milyenek lesznek a jövő szervezetei, amelyekre hat a generációs jelenség, az automatizáció, a small world, a VUCA, a black swan, a home office hatása a kultúrára, a vezetés és szervezés kérdéseire? Milyen lesz a jövőnk?

Nyikes Csaba: Fenntarthatósági törekvések a LEAN-filozófia segítségével

A lean menedzsment néhány évtizeddel ezelőtt radikális újszerűségével robbant be a termelés- és szolgáltatásmenedzsmentbe, és ma már az értékteremtő folyamatok menedzsmentjének új alapját jelenti. Számos iparág (pl. a hazánkban is fontos autó- vagy elektronikai ipar) vállalatai kizárólag lean megoldásokban gondolkodnak, ami jelentős hatást gyakorol a stratégiai menedzsmentre és a vállalatvezetési filozófiára. Röviden megfogalmazva, a lean menedzsment célja a pazarlás minden formájának megszüntetése. A pazarlásoktól mentes folyamatok gyorsabbak, megbízhatóbbak, jobb minőséget eredményeznek, de talán mindennél fontosabb, hogy alacsonyabb költségek mellett működtethetők. A kínálati oldal pazarlásoktól mentes folyamatai a keresleti oldalon magasabb vevői értékkel járnak. A lean rendszer két szinten ragadható meg, de ezek szorosan összefüggenek: a stratégiai szinten meghatározott alapelvek az operatív szinten jelennek meg gyakorlatként, átitatva a menedzsmentfilozófiai felfogással. Egy-egy szervezetben a lean menedzsment nem korlátozódik a termelési és szolgáltatási tevékenységekre, és nem is csupán az értékteremtő folyamatok szoros együttműködését követeli meg (pl. termelés és beszerzés). Működési logikája többnyire komoly szervezeti változásokat is indukál, pl. az emberi erőforrás és számvitel területén. A lean kevesebb alkalmazottal, kevesebb eszközzel, kevesebb idő alatt és kevesebb helyet felhasználva, kevesebb erőforrással nyújt a vevőnek (több) értéket. A folyamatok biztosításának az alapja a folyamatos képzés és kompetenciafejlesztés, ami alapértékké válik a szervezetben.

Poszpischil László: A munkáltatói hatalom etikusabbá tétele a képzés eszközével

A munkáltató és a munkavállaló közti kapcsolatrendszer jogilag mélyen és részletesen szabályozott, ugyanakkor a kapcsolatrendszer jelentős gazdasági és szociális érdekrendszerek mentén tagolt, és nem egyszer azok egymással ütközésbe kerülnek. Fontos megállapítás, hogy a munkáltatói hatalom alapja a jogi legitimáció, ugyanakkor e hatalom összefügg több olyan meghatározó tényezővel, etikai és filozófiai dimenzióval, mint például a hatalomkultúra, vagy a társadalmi felelősségvállalás. Vagyis a munkáltató társadalmi felelősségvállalása (Corporate Social Responsibility, CSR) a vállalati menedzsmentfilozófia egy hatékony megvalósulási formája, ami a hatalomgyakorláson túlmutatva magába foglalja a foglalkoztatás etikus megvalósulását, a fenntartható fejlődés gondolatkörét, és egyéb gazdasági-társadalmi szempontokat.

A munkáltatói hatalom kiépítésében, illetve etikus és rugalmas működtetésében fontos szerepet játszhat a képzés, aminek segítségével a munkatárs hatékonyabban tudja ellátni feladatait és rugalmasabban tud illeszkedni a szervezeti struktúrába.

Tóth Czibor Laura: A vezetői és dolgozói beszédtechnika hatása a szervezeti hatékonyságra

A képzett, tiszta, hiteles beszéd fontossága már régóta számos szakterületet foglalkoztat, ilyen a színész szakma, a média, a pedagógus és a teológus hivatás. Napjainkban, amikor a gazdaság hatékonysága és versenyképessége az egyik legfontosabb dolog, felmerül a kérdés: „Hogyan befolyásolja egy vállalat vezetőinek és alkalmazottainak beszéde a vállalat sikerességét? Szükséges lenne-e fejleszteni és képezni a vezetők beszédtechnikáját, beszédkultúráját és előadói képességeit?” A kutatás ezekre a kérdésekre kereste a választ két kis- és középvállalkozás munkatársainak kérdőíves megkérdezése révén. A kutatás eredménye, hogy a vezetők és a munkatársak beszédtechnikai fejlesztése is jó lehetőség lenne a vállalat sikeressége szempontjából.

Vörös Viktória és Vámosi Tamás: Anyaként a munkaerőpiacon és a munka világában

Lassan közhellyé válik a megállapítás, hogy nőként nem könnyű a munka világában. A nők a mai napig – akár gyermekkel, akár gyermek nélkül – de hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon a férfiakkal szemben. Az otthoni feladatokat is ide értve többet és keményebben kénytelenek dolgozni, mint férfitársaik, ugyanakkor alacsonyabb a fizetésük és sok esetben bizonyos szint fölé nem jutnak a „ranglétrán”. Hatványozottan igaz ez azokra a nőkre, akiknek kisgyermeke van és a gyermekgondozási időszak után próbálnak visszaintegrálódni a munkaerőpiacra. Az ő munkaerőpiaci helyzetüket általánosságban rontja a gyermekeik alacsony életkora és a gyermekek számának növekedése. Az előadás egy saját kutatás eredményein keresztül enged bepillantást a nők munka világában tapasztalható helyzetére.

B.) Felsőoktatási lifelong learning és az egyetemek harmadik missziója a tanuló társadalom metszetében

Szekció-elnök: Németh Balázs – PTE és Berendi Carmel – ELTE

András István és Rajcsányi-Molnár Mónika: Képzési életpályamenedzsment program a pályaorientáció és az életen át tartó tanulás támogatására

A Képzési Életpályamenedzsment Program (röviden KÉP) holisztikus megközelítése egy átfogó gazdasági, társadalmi problémának. A KÉP célja egy olyan longitudinális nyomon követés kialakítása, mely az általános iskola utolsó évfolyamával veszi kezdetét, és tart egészen a tanuló munkaerőpiacon történő elhelyezkedéséig, beilleszkedéséig, illetve igény esetén a nyugdíjba vonulásig. Egy életpálya során számos olyan állomás (buktató) található, melyek félrevezetik a tanulókat, pályaelhagyásra kényszerítik a munkavállalókat. A felsőoktatásban a hallgatói sikeresség támogatása érdekében megvalósított oktatási innovációnk egyfajta kiterjesztéseként és egyben harmadik missziós tevékenységként egy, a tanulói életpálya teljes egészére reflektáló program kidolgozásába kezdtünk, elősegítve ezzel a megfelelő pályaválasztást, a tudatos szakképzési életpálya megalkotását, támogatva a végzettséget szerzett fiatalok elhelyezkedését. A Képzési Életpályamenedzsment Program átfogó szemléletmóddal, az eredményesség biztosítása érdekében széleskörű kapcsolati rendszert kíván kialakítani a tanulói/hallgatói életpályát érintő szereplőkkel annak érdekében, hogy átfogó intézkedés megvalósítása által a téves pályaválasztások, az oktatás során jelentkező lemorzsolódás és a munkahelyi fluktuáció is csökkenhessen. Előadásunk során bemutatjuk a Képzési Életpályamenedzsment Program társadalmi vonatkozásait, közvetett és közvetlen hatásait, a program főbb elemeit, illetve reflektálva a társadalmi problémafelvetésre, meghatározzuk azon beavatkozási pontokat, melyek mentén a KÉP támogatni tudja az eredményes karrierút megvalósulását. Előadásunkban a KÉP programelemeinek ismertetése mellett a fejlesztés céljainak és koncepciójának bemutatására is kitérünk.

Andrási Gábor: A szakmai etika oktatásának lehetséges céljai és módszerei: integrált élethosszig tartó megoldások Rest modellje alapján

A szakmai etika oktatásával foglalkozó angolszász irodalomban megjelenő tágabb értelmezés a vonatkozó szabályok elsajátításán túl a szakmai identitás fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Ennek eléréséhez Rest négykomponensű modellje ad egy lehetséges célrendszert, különböző kutatók pedig ajánlásokat dolgoztak ki a szakmai identitás fejlesztéséhez. Ezen ajánlások hangsúlyozzák a szakmai etika oktatásának integrált megközelítését a felsőoktatási képzés során, valamint a szakmai etika élethosszig tartó, formális és informális tanulásának fontosságát. Az előadás bemutatja Rest modelljét, a kapcsolódó ajánlásokat és a hazai alkalmazási lehetőségeket elsősorban a jogászi szakmai etika élethosszig tartó tanulásával kapcsolatos példák révén.

Források: Andrási 2020a (https://jog.tk.hu/allam-es-jogtudomany-2020-3-szam) és 2020b (https://irep.ntu.ac.uk/id/eprint/41956/)

Árvai Péter: Az EDUC Európai Egyetemek Szövetség, mint az európai hálózatosodás új útja

Az Európai Egyetemek Szövetségeket 2018-as pályázati kiírásával hívta életre az Európai Bizottság azzal a céllal, hogy megreformálja az európai egyetemek együttműködéseit. Az előadás célja az elmúlt három év útjának bemutatása az EDUC Szövetség szempontjából, kitekintéssel arra, hogy az Európai Egyetemi Szövetségek milyen lehetőségeket nyújtanak a lifelong learning és a tanuló társadalom témájában.

Cserné Adermann Gizella: Pozitív pedagógia az élethosszig tartó tanulásért

Mit jelent a pozitív pedagógia, létezik-e a pozitív pedagógia mint nevelési rendszer? Bagdy Emőke szerint a pozitív pedagógia a pozitív pszichológia módszereinek, hatásainak a felhasználása a személyiség fejlesztésében. (Bagdy, 2020) Az elnevezésében 2000 óta létező pozitív pszichológia gyökerei Csikszentmihályi flow elméletében (Csikszentmihályi, 1991.), az érzelmek új perspektívába helye-zésében (Fredrickson, 2013.), az ember jóllétéről, fejlődéséről alkotott modellben (Seligman, 2000) lelhetők fel. Hogyan érvényesíthető a pozitív pedagógia szemléletmódja az oktatók oldaláról, erre mutatunk be néhány példát, illetve jó gyakorlatot a felsőoktatás az élethosszig tartó tanulás aspektusából.

Bellák Bianka és Borsos Bence: Közösségek versengése a kívülállók szemszögéből, avagy hogyan látják a közösségi művelődés tanárjelöltek

Az ember társas lény, éppen ezért fontos szerepet játszanak a közösségek a mindennapjainkban, ugyanis mindannyian számos kollektívához tartozunk (pl.: család, iskola, munkahely, baráti társaság stb.). A mai világban különösen fontos, hogy ezekbe adekvátan tudjunk integrálódni. A kutatásunk célja a közösségek versengésének vizsgálata, különösképpen a kívülállók szemszögéből. Ennek megvitatása főként – egy ügyességi és extrémsport vetélkedőműsorhoz – az Exatlon Hungary 3. évadához – köthető, saját szerkesztésű, anonim és önkitöltős kérdőíves vizsgálatunk eredményeire alapul, mely 1381 közreműködő válaszaiból tevődik össze. Ennek fókusza a versenyben résztvevő közösségekhez való nézői viszonyulás. Ezeket például nem, életkor, iskolai végzettség, területi elhelyezkedés és sportolói múlt alapján szűkítettük le és hasonlítottuk össze. Továbbá egyéni obszervációink összesítését, valamint a közösségi platformokon megjelenő nézői attitűdöket is bemutatjuk. Vizsgáltuk egy-egy csapattag versenyből való kieséséhez fűződő reakciókat, érzelmi megnyilvánulásokat. Több hipotézist is felállítottunk, mint például: A nézőknek legalább a fele a kihívók csapatának szurkol; a legfeljebb 40 éves személyeknek több, mint a fele a bajnokoknak szurkol. A válaszok feldolgozása után azt tapasztaltuk, hogy a feltevéseink részben igazolódtak.

Benkei-Kovács Balázs és Farkas Julianna: A hungarikumtól a helyi értékekig: egy egyetemi kutatócsoport elméleti alapokra épülő empirikus kutatás Fót, Göd és Vác településeken

Előadásunk a helyi értékekhez kapcsolódó lakossági nézetek és érzelmi viszonyulások vizsgálatát feltáró kutatási program első szakaszának eredményeit mutatja be. Ebben a periódusban a szakirodalmi háttér feldolgozása és a vizsgálat kvalitatív paneljének elkészítése valósult meg. A kutatás célja alkalmazott jellegű, a helyi közművelődési szakemberek bevonásával az értéktárak kapcsán fejlesztési javaslatokat kíván megfogalmazni a BGE Pedagógia tanszékének kutatócsoportja. A kutatás újdonsága, hogy interdiszciplináris módon kapcsolja össze a nemzeti értékpiramis és a Hungarikumok rendszerét (2012.évi XXX. törvény) az örökséginterpretáció (Silvermann and Ruggles,2007; Assmann, 1991), valamint a kultúra és az érzelmek kapcsolatához kötődő elméletalkotók (Russel, 1980; Shimp és tsi. 1994.) munkásságával. A hazai empirikus kutatások számbavételét követően (Péli–Némediné–Tóth, 2015 és Kis–Pesti, 2015) a kvalitatív vizsgálat során egy 2020 őszén felvett lakossági (n=27) és egy szakértői (n=6) interjúsorozat eredményeit az Atlas.ti szoftverrel dolgoztuk fel. A félig-strukturált, rétegzett mintavételen alapuló interjúsorozat eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a hungarikum lakossági értelmezése nem homogén, a többségében megjelenő pozitív érzelmi viszonyulások ellenére sem. Kiemelt eredmény, hogy a lokális értékek feltárása kapcsán sajátos települési mintázatokat tártunk fel, összekapcsolódva városi legendákkal és értékfejlesztési javaslatokkal, melyeket egyéni beállítódások árnyalnak. A szakértői interjúk révén az értéktárak kapcsán megjelenő helyi közművelődési mechanizmusokba nyújtunk betekintést.

Berendi Carmel: Developing methods to foster learning communities for sustainability. Showcasing nongovernmental organisations’ and their stakeholders’ best practices in Hungary

The importance of the role of lifelong learning in establishing a knowledge based society is increasing globally. This transition is a complex process requiring cultural as well as social change. Growing urbanisation has become an ever greater challenge, however, citites are also centers for innovation and economic activity (OECD Urban Studies 2020) There is a growing need for innovation developing new methodology to support communities in cities- as the SDG 2030 Agenda points out, especially to foster sustainability, active citizenship and resilience. The presentation is the summmary of the current state of a qualitative research that focuses on the challenges of this transition, empahsising the role of the adult learners. The position paper showcases the implementation of innovative methods (community mediation, communication development, meaning and value – centered approach applied in commmunity development in decision making and stakeholder cooperation in some urban communities in Hungary: Budapest, Siófok and Fót. The projects have been carried out in partnership of NGOs and nonformal local communities.

Hangya Dóra: „Halló, én is itt vagyok!” Siket és nagyothalló hallgatók a felsőoktatásban

A 2015-2025 közötti időszakra vonatkozó Országos Fogyatékosságügyi Program (OFP) rámutat a fogyatékossággal élő személyek népszámlálási adataira hivatkozva, hogy a legmagasabb iskolai végzettségre vonatkozó adatok jóval elmaradnak a társadalom egészére vonatkozó mutatóktól. A fogyatékossággal élő felnőttek alacsonyan reprezentáltak a felsőoktatásban, vagyis mindenképpen fontos vizsgálni a felsőoktatásba való bekerülés előtti pályaorientáció körülményeit és a felsőoktatásban tanuló fogyatékossággal élő hallgatók tapasztalatait. Az elmúlt években több kutató is vizsgálta a fogyatékossággal élő hallgatók egyenlő esélyű hozzáférésének kérdéskörét a felsőoktatásban – azonban döntően a felsőoktatási intézményrendszer által kínált szolgáltatások, illetve a fogyatékossággal nem élő hallgatók attitűdjei, nem pedig az érintett hallgatók oldaláról tették mindezt (pl.: Barakonyi-Pankász, 2019; Horváth, 219; Nagyné Nyikes, 2019; Nagyné Schiffer, 2019; Séllei, 2018; MPME, 2017; Demjén-Szabó, 2016; Laki, 2015; Pusztai-Szabó, 2014). Az előadásban bemutatásra kerülő empirikus, inkluzív kutatás ezt a hiányt szeretné pótolni a siket és nagyothalló hallgatók tapasztalatainak komplex vizsgálatával, teret adva a hallássérült hallgatók alig hallgató hangjának felerősítésének. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 8571 siket és 63014 nagyothalló személy él, de szakértők és a hazai országos érdekképviselet szerint a lakosság 10%-a érintett (KSH, 2014; Bartha, 2006). A célcsoport tekintetében megállapítható, hogy a hallássérült személyek 10%-ának van felsőfokú iskolai végzettsége – a siket személyek csupán 4%-a szerzett főiskolai vagy egyetemi oklevelet. (KSH, 2014). Az arányok a siket és a nagyothalló személyek esetében is elmaradnak az országos átlagtól. (Holecz-Ökrös-Bartha, 2017) A célcsoportra jellemzően alacsonyabb iskolai végzettség egyértelműen erőteljes hatást gyakorol a munkaerő-piaci lehetőségekre. A statisztikai adatok tükrében különösen fontos megvizsgálni, hogy a felsőoktatásban tanuló siket és nagyothalló hallgatók életútjában milyen motivációs tényezők, faktorok (Braswell-Burris, 2010) azonosíthatóak a pályaorientációval összefüggésben. A félig strukturált, jelnyelvi adaptációval elkészült kérdőíves, feltáró kutatás jelenleg zajlik, így az előadásban a kutatás participatív módszertana és a konferencia időpontjában már rendelkezésre álló részadatok kerülnek bemutatásra (n=46 fő). A kutatás aktuális információkat biztosíthat a felsőoktatás számára, hogyan tudja még hatékonyabban biztosítani a hallássérült hallgatók egyenlő esélyű hozzáférését, ezáltal pedig eredményesebben segíteni munkaerő-piaci és társadalmi inklúziójukat, sikeres karrerútjukat. A kutatás hozzájárulhat a fogyatékossággal élő személyek egész életen át tartó tanulását biztosító, inkluzív képzési rendszer fejlesztéséhez, valamint hasznos információkat szolgáltat a jelnyelvi tolmácsok továbbképzéséhez is. A kutatás stratégiai szakmai partnere a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ), mely hozzájárul a hatékonyabb kommunikáció́ megvalósulásához a felsőoktatás, a civil szféra és az érintett személyek között.

Koller Inez Zsófia: Közösségi munka a járvány idején – egyetemi jógyakorlat

Előadásomban egy olyan közösségi munka jógyakorlatról számolok be, amely 2020. tavaszán, a COVID-19 járvány első hulláma idején zajlott. Egy egyetemi oktatási projekt fókuszában az állt, hogy a résztvevő egyetemi hallgatók feltérképezzék fogyatékosügyi egyesületek közösségi hálózatát, egyben önkéntes munkát végezzenek számukra. A járvány jelentősen átírta az eredeti terveket, a kényszerhelyzet azonban váratlan, kreatív megoldásokat szült, így többletértéket adott a projekt számára. A projektben 36 egyetemi hallgató, egy tanár, egy fogyatékosügyi koordinátor és négy fogyatékosügyi szerevet mintegy negyven tagja vett részt.

Laki Ildikó: Jövő és jelen. Fogyatékossággal élő emberek lehetőségei az egész életen át tartó tanulás keretei között

A fogyatékossággal élő emberek oktatásban, képzésben való jelenlétét egyértelműen meghatározza akadályozottságuk típusa, oktatásuk lehetőségének köre. A fogyatékossággal élő emberek emelkedő száma, azonban arra enged következtetni, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik az egyéni/individuális élettér minőségivé válására, melynek egyik lehetséges forrása a magas szintű tudás, ismeret, a gyakorlati életben való jártasság mindennapossá válása. Az érintett csoport immáron nem csak az alsó-és középoktatásban, de a felső- és a felnőttoktatásban is keresi számításait. Az egész életen át tartó tanulás jelensége a fogyatékossággal élő emberek esetében számos kihívást tartogathat, amelyekkel az életminőségi mutatóik, a foglalkoztatási és foglalkoztatottsági helyzetképük általánosan, illetve a társadalom egészére nézve pozitívan hathat.

 Az előadásban áttekintésre kerül a fogyatékossággal élő emberek oktatási helyzetképe, különös tekintettel az egész életen át tartó tanulás vonatkozásában, valamint bemutatásra kerül a hazai felnőttoktatásban található képzések, lehetőségek csoportja. Mindemellett nem elfeledkezve a digitális kihívások, az újszerű képzések esetében az eszközök alkalmazásának lehetőségére.

Lükő István: Fenntartóváltó egyetem harmadik missziója

Az előadás célja a fenntartóváltás és azt megelőző évtized fontosabb egyetemi stratégiái célkitűzésein keresztül a Soproni Egyetem misszióit bemutatni fókuszálva a történeti, a K+F+I profil sajátosságaira és a tanuló társadalom beágyazottságára. Az előadás bemutatja az egyetem és a középfokú szakképzés, a gazdálkodók, a civil társadalom szerves kapcsolatát, a LLL érvényesülését.

 Fontosabb tartalmi csomópontok

 – EFE-től a SOE-ig röviden. Az egyetemi K+f+I sajátosságai

 – Fejlesztési stratégiák az utóbbi években és a modell/tulajdonváltás idején

 – Egy modern Soproni Egyetem szervezeti integrációi és küldetése. Az egyetem, a Tanulmányi Erdőgazdaság és az Erdészeti Tudományos Intézet integrációja: Fenntartható erdőgazdálkodás, a faipari ágazat teljes vertikumát átfogó képzési és továbbképzési rendszer és a hulladékgazdálkodás pillérei.

 – Sciences Centrum, Fa és Kreatívipari Tudásközpont, Erdészeti Tudásközpont, mint a középfokú szakképzéssel együttműködő szervezetrendszer.

Mandel Kinga Magdolna: A székelyföldi otthonoktató-tanuló közösség kihívásai és megoldásai az LLL 4.0 korában

Motto „mindenki otthon oktat, csak néhányan iskolába is küldik a gyermekeiket” (otthonoktató szülő). Korábban azt gondolhattuk, hogy az otthonoktatás problémaköre gazdag amerikai családok privilégiuma, mára azonban teret hódított világszerte, így eljutott Székelyföldre is. Otthonoktatáson, otthon, szülői felügyelettel végzett oktatást értünk (Ray, 2017). A Bethlen Gábor Alap támogatásával végzett 2020-as kutatásunkban, többek között, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen okai vannak az otthonoktatás terjedésének Székelyföldön, milyen problémákra jelent megoldást, milyen feltételek mellett működik, illetve milyen következményekkel jár az otthonoktatottakra és közvetlen környezetükre nézve. A téma aktualitása felértékelődik, mivel az elmúlt egy évben lényegében az egész világ otthonoktatásra-tanulásra kényszerült a vírus-helyzet miatt. A pozitív és negatív tapasztalatok alapján bizonyára sokan elgondolkodtak azon, hogy milyen lenne nagyobb mértékben áttérni rá, melyek az előnyei és a hátrányai, a rövid és hosszútávú következményei. Ezekre a kérdésekre keressük a választ a kutatás eredményei alapján, mely az érintett (stake-holder) megközelítésen alapult és otthonoktató szülőkkel és fiatal gyermekeikkel végzett témaközpontú interjús adatfelvételen alapul.

Németh Balázs: Tanuló város, vagy városi tanulás – miért fontos a tanuló közösség formálása?

A prezentáció arra keresi a választ, hogy miért fontos a globális hatások és lokális igények között formálódó tanuló város innovációja a közösségi tanulás fejlesztésének kontextusában. Megfigyeljük Wolverhampton, Espoo és Limerick példáján a felsőoktatás szerepvállalását jelző harmadik misszió megnyilvánulását, jelentőségét, mely hozzájárul a befogadó és méltányos tanuló környezet alakításához. Ezek révén sokat tanulhatunk és ennek révén beépíthetünk a pécsi modellbe.

Sulyok Tamás: A felnőttképzés kihívásai a digitalizálódó világban

„Semmi sem állandó, csak a változás maga.” Ez az idézet Hérakleitosztól származik, az időszámításunk szerinti VI. századból, de napjainkra is igaz. A változás áthatja a mindennapjainkat, a hétköznapi tevékenységeinktől a munka világáig jelentős átalakulások történnek. Ennek az egyik alapja a digitalizáció, amely nem egy új jelenség, de fokozatosan találkozunk új kihívásokkal és új feladatokkal. A munkavégzés kapcsán a digitális megoldások és felületek, a digitális kommunikáció, a kapcsolattartás már nem csak a személyek közötti viszonyt, hanem az ember és gép, a robot közötti tevékenységet is jelentősen meghatározza. Ez a munkavégzés egyre összetettebb tudást, új kompetenciákat és magas szintű eszközhasználatot követel meg. A jelenünket meghatározó világjárvány és a következtében kialakuló változások is rávilágítanak arra, hogy az idestova harminc éve a mindennapokban is jelen lévő digitális cselekvés, a tanulás, valamint a tudományos világban már több mint fél évszázada meghatározó digitális fejlesztés még mindig nem tudott olyan áttörést hozni, amely megfelelően felkészült társadalmi és munkaerőpiaci helyzetet teremtene. A globális folyamatok, az ezek mögött húzódó geopolitikai törekvések egyre jobban átírják a jövő viszonyait, amelynek alapja a digitális eszközök szövevényes és sokak számára ismeretlen világa. A munka világa is mindig új kompetenciákat igényel, amely kompetenciák részben megjelennek a fejlesztésekben is. Az átalakuló képzési rendszerek már komoly hangsúlyt fektetnek a digitális és technológiai alapú fejlesztésére és az ezekhez szükséges kompetenciák kialakítására. A fenti gondolatok a tanulást is új alapokra helyezik. A digitális platformok és megoldások csak az egyik oldalát jelentik a mai tanulásnak. A digitális eszközökön keresztül történő tanulás, a felnövekvő generáció jellemző viselkedései, a közösségi cselekvés nem csak új technikákat, hanem új gondolkodást is igényel. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a tanulók és tanítók viszonyát, a tanulási folyamatok támogatását is újra kell gondolni. A téma kapcsán igyekszem számba venni a munkaerőpiac főbb digitális követelményeit és felhívni a figyelmet a változás elkerülhetetlensége mellett a tanulás digitális folyamataira, és a megváltozott tanulási körülményekre. A főbb gondolatok, amely mentén a probléma bemutatásra kerül a munkaerőpiaci változások irányai, a változások következtében kialakuló kihívások, a fejlesztés lehetőségei és az ehhez szükséges megoldások. Végül célszerű átgondolni, hogy a digitalizációból fakadó helyzet, a képzés világában is egy új, bizalmi helyzetet alakít ki.

Varga Anita: Dunaújvárosi Egyetem szolgáltatóközpontú minőségfejlesztő tevékenységeinek bemutatása középpontban a külső környezetre gyakorolt tevékenységekkel és azok hatásaival

A Dunaújvárosi Egyetem az élethosszig tartó tanulást támogató rendszer működtetésével reflektál olyan társadalmi problémák kezelésére, mint a lemorzsolódás, a pályaelhagyás vagy a munkaerőhiány. Ennek érdekében új, komplex rendszerek alkalmazását tűzi ki célul, melyek megvalósításában a rendszerszemlélet az irányadó. A Dunaújvárosi Egyetem helyi gazdaságfejlesztésben gyakorolt hatásának erősítése, akciói és annak leírásai mentén a gazdasági szereplők becsatornázása az intézmény stratégiai döntéselőkészítő folyamataiba fontos részét képezi a stratégiaalkotás folyamatának. A változásmenedzsment tetraéder modellje a minőségjellemzők állandóságára épít. Az intézmény belső működési jellemzőinek, a társadalmi-gazdasági jellemzőknek, valamint a környezethez való viszonyának komplex rendszerben történő vizsgálatának eredményeit tekinti át. A szerző leképez egy alternatívát, sajátos modellben mely bemutatja harmadik misszió szerepét a gazdasági körülmények változásának viszonyrendszerében. Áttekinti helyét és szerepét a közeljövőben végbemenő modellváltás tükrében.

C.) A digitális transzformáció és a digitális oktatás hatása a felsőoktatás bázisán – elméleti és gyakorlati modellek erőpróbája

Szekció-elnök: Molnár György – BME, Kis Márta – METU és Kovács Zsuzsa – ELTE

Balázs Brigitta: Digitális kultúra, mint megújult informatika? Lehetőségek és komplexitás a digitális írástudás fejlesztésében

A gyorsan változó technológia környezet megköveteli a digitális készségek fejlesztését is, hogy biztonsággal és tudatosan használjuk az elektronikus terek által biztosított lehetőségeket. A digitális kompetenciák elsajátításában nagyon nagy szerepe van az oktatásnak, ami kulcskompetenciaként is szerepel a Nemzeti alaptantervben (továbbiakban NAT). „ A digitális pedagógia diszciplináris küldetése – véleményem szerint, egyetértve több szakanyag megfogalmazásával hogy számot adjon mindazon kihívásokról, feladatokról, innovációs lehetőségekről, mellyel a napjaink digitális állampolgárai folytonosan változó világunkban és rendszerében szembesülnek. Ahhoz, hogy az előbb említett világban boldoguljon a digitális nemzedékek mind az öt generációja, fel kell vértezniük magukat az úgynevezett kulcskvalifikációk mellett a digitális kompetenciák területeivel is.” (Molnár, 2018) 2020. január 1-jén a Magyar Közlöny 17. számában megjelent az új módosított Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló az 5/2020. (I.31.) Korm. rendelet, mely fontos változásokat tartalmaz a digitális képzés tekintetében. Előadásomban összevetem az 2012. (régi) és 2020. évi (új) NAT által meghatározott digitális területeket, a fejlesztés-nevelési célok, a kulcskompetenciák, a kerettantervek mentén. A legszembetűnőbb változás az eddig informatika tantárgy helyett bevezetett Digitális kultúra, az új elnevezés is mélyrehatóbb és sokoldalú átalakulást sejtet. A középiskolai kerettanterv bevezetőjében a következő olvasható: „a digitális átalakulás komoly kihívást jelent oktatási rendszerünk számára. Ahhoz ugyanis, hogy tanulóink sikeresen érvényesüljenek a társadalmi életben, és megfeleljenek a gazdaság munkaerőpiaci elvárásainak, el kell sajátítaniuk a felmerülő problémák digitális eszközökkel, eljárásokkal történő megoldását is.” (Kerettanterv, 2020) Előadásomban kifejtem, hogy hogyan épül fel, milyen új alapokra, helyeződik a digitális írástudás fejlesztése, hogy a kerettantervből kiemelt idézet megvalósulhasson. Az NAT digitális oktatásra vonatkozó elemzése során a fő fókusz az elvekre, a témakörökre, a tantárgyi tematika felépítésére, tartalmára, rendezettségére terjed ki, mind az alsó- felsőtagozat és mind a közép- és szakiskolákat érintően. Összefoglalva milyen főbb változások lépnek életbe az új tantárgy bevezetésével és milyen fejlesztési célokat tartalmaz az új NAT a digitális oktatás területén? Gyakorlatorientált és szélesebb spektrumú-e a képzés? „A „digitális bennszülöttek” csak a társas kommunikáció eszköz- és alkalmazásrendszerének területén otthonosak, a hálózati erõforrásoknak személyes tanulásukat hatékonyan támogató rendszerré szervezésében többnyire tapasztalatlanok, támogatásra és ösztönzésre szorulnak.” (Komenczi, 2021) Hozzájárul-e a hálózati társadalom által elvárt tudásstrukturák és képességek fejlesztéséhez az megújult tantárgy, képes-e a digitális eszközök hatékony, biztonságos, etikus használatának az elsajátítására? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük a választ az előadás során.

Bottyán László: Információbiztonság az online tanrend során

Az oktatás áthelyezése a kibertérbe kétségtelenül nagy előnyökkel, ugyanakkor nagyobb kockázattal is jár. A covid-19 járvány során a hangsúly az informatikai eszközök, rendszerek és környezetük rendelkezésre állásán van, habár napjainkban a kibertérben az egyik legnagyobb kihívást az adatbiztonság megteremtése jelenti. Kutatásomban a digitális oktatás biztonsági aspektusát vizsgálom, hogy az online térben résztvevő diákok és tanárok vajon biztonságban érzik-e magukat? Mit gondolnak a biztonság fontosságáról az online térben? Mit gondolnak saját információbiztonsági tudásukról? Kiragadva néhány példát az információbiztonsággal kapcsolatos tárgyi tudásukról, összehasonlítom a kapott válaszokat napjaink biztonsági trendjeivel. Előadásom legfőbb célja, hogy felhívjam a figyelmet az online tanulás veszélyire és a biztonság fontosságára, illetve olyan fejlesztési lehetőségeket találjak, amellyel növelhető a biztonság a digitális oktatás során.

Cserkó József és Molnár György: Hatékony, interaktív, digitális módszerek és technológiák a digitális munkarendű oktatásban és azon túl

A telematika, számítástechnika, illetve az információs és kommunikációs technológiák nagyiramú fejlődésének következtében társadalmunk tudás illetve információközpontúvá vált. (Molnár, 2015; Siemens, 2005; Siemens, 2006). E folyamtok hatása nem csupán a 20. században, hanem a 21. században is jelentősen értékelhetőek, a folyamat nem állt meg, így a tanítás-tanulási folyamat területén is jelentős paradigmaváltások észlelhetőek. (Benedek, 2007; Molnár – Nyírő, 2016, Csapó, 2020). A digitális életvitel, a vizualitás felértékelődése mellett napjainkban megjelenő digitális terek és a vele együtt járó kibertér társadalmunk digitális állampolgárai számára igazán kedvező és imponáló életformát nyújt, mint a közéletben mind pedig a tanulás folyamatában, hiszen az ilyen típusú tanulási környezetekben akkor folyik bele a tanulásba az egyén, amikor ő szeretne, saját időbeosztása szerint. E jellemző különösen érvényes a digitális beavatottak generációira (Benedek, 2016). Ugyanilyen hatékonyság tapasztalható a tanulási folyamatban az élménypedagógiai módszerek (játékoslét) alkalmazásával (Fromann, 2017). A digitális tanulás során mindezek a jelenségek még inkább létjogosultságot kapnak, főként egy COVID-19 időszakban, amely a pedagógusokat módszertani és technológiai paradigmaváltásra készteti a hatékonyabb tanítási folyamat megvalósítása érdekében. A tanulók oldaláról pedig egyre nagyobb igény jelentkezik a digitális kompetenciák magas szintű tudása, a digitális tervek használata terén, amelyet a legújabb digitális kompetencia keretrendszer is visszaigazol mind nemzetközi (DigComp 2.1., 2017), mind hazai (OH, 2020) gyakorlat szemszögéből. Előadásunkban bemutatunk néhány hatékonyan működő, korszerű, élménypedagógia módszereken alapuló oktatási módszert és technikát, amely különösen eredményesnek mutatkozott a digitális munkarendű oktatás során.

Daruka Magdolna, Csillik Olga és Vizdák Károly : A gennováció második hulláma a felsőoktatásban

A XXI. századi digitális forradalom nyomán megjelenő kihívások a felsőoktatásban jelentős alkalmazkodási kényszert váltottak ki az elmúlt években. A tradicionális oktatási szemlélet, a frontális oktatás, a digitális generáció tanulási preferenciái, valamint a munkaerő-piaci igények között megjelenő egyre erőteljesebb ellentmondások párosultak a digitális oktatási technológiai eszközök elterjedésével, az általuk nyújtott oktatási lehetőségekkel. A hagyományos oktatási stratégiák csökkenő hatékonyságát ellensúlyozva, a kisebb-nagyobb oktatási innovációk száma évről-évre nőtt a felsőoktatásban is. A lassan formálódó evolúciós folyamatot a COVID-19 pandémia drámaian megváltoztatta, egyik napról a másikra kikényszerítve a gyors átállást. A távoktatás megvalósuló különböző formái nagyon eltérő hatékonyságúaknak bizonyultak a tanítási-tanulási folyamat szempontjából, nemegyszer pandémiás károkat, veszteséget okozva a hallgatók számára. Tanulmányunk első részében megvizsgáljuk a 2020. március második felétől a Budapesti Corvinus Egyetemen készült online tananyagok jellemzőit, Mischa és Kochter 2006-os TPACK modellje alapján. Hipotézisünk szerint az elkészült tananyagok többségénél a korszerű technológia alkalmazása nem járt együtt a szakmai-, pedagógiai- és technikai ismeretek integrálásával, tehát lényegében nem történt más, mint a tanítási-tanulási folyamatban a megszokott frontális oktatási módszerekkel támogatott tananyag eljuttatása más csatornán a hallgatók felé. A hiányzó kompetenciákat Benett tanári deficit modelljében megfogalmazott összefüggések alapján értelmezzük. Tanulmányunk második részében megvizsgáljuk, hogy a gamification logikáját, működési mechanizmusait és elemeit a tananyaggal és a technikai lehetőségekkel integrálva, mikét lehetne olyan tanulási környezet megvalósítani, amely a pandémia okozta gyors adaptációból fakadó károkat ellensúlyozhatja.

Erdei Gábor, Buda András és Szabó József: A járvány nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók számára is új helyzetet teremtett – egy hazai felsőoktatási intézmény esete

A világjárvány okozta új oktatási (és ezen belül felsőoktatási) helyzet elemzése érdekében számos tanulmány született, amelyek elsősorban a tanítási-tanulási folyamatra, illetve a hallgatókra összpontosítottak (Chen és mtsai 2020, Mishra és mtsai 2020, Shazdad és mtsai. 2020). Jelen kutatásunk azonban nem a hallgatókra, hanem a felsőoktatásban tanító oktatókra irányult. A kutatás elsődleges célja az volt, hogy milyen változásokat hozott az az oktatók számára a hagyományos oktatásról az online oktatásra történő átállás. A vizsgálat a Debreceni Egyetemen valósult meg az összes (14) kar bevonásával.

Kutatásmódszertan: A kvantitatív (online kérdőíves) kutatás két szakaszban zajlott. Az első szakaszra júliusban és augusztusban került sor (n = 314) a járvány első periódusának vége (2020 március-június) után. Az online oktatás második szakaszát 2020. november 11-én vezették be, így 2020 decemberében és 2021 januárjában új tapasztalatokat mértük (n = 285). Így a kutatás reprezentatívnak és longitudinális vizsgálatnak tekinthető.

Kutatási eredmények: A járvány okozta kényszerhelyzet felgyorsította az online oktatási lehetőség megvalósítását, de számos előre nem látható problémát is okozott. A felmérés szerint az online oktatás első szakasz jelentősebb nehézségeket okozott, azonban a második időszak bár zökkenőkkel, de összességében sikeresen állt át az online oktatásra. Az online oktatási forma nemcsak hatékonyságában tér el a hagyományostól, de extra terhet ró az oktatókra. Másfelől számos oktatási feladat csak nagy nehézségek árán valósítható meg. Ugyanakkor a válaszok alapján az oktatók döntő többsége nyitott az ebből nyert új ismeretek jövőbeni alkalmazására és többségük tervezi a kevert oktatás alkalmazását is.

Fodor Andrea: Munkahely, mint motivációs tényező az élethosszig tartó tanulásban

Sokszor halljuk mind az ismerőseink körében mind a médiában, hogy a munkahelyek megtartása és a jobb pozíció elérése érdekében fontos a folyamatos tanulás. Úgy vélem, hogy a jelenlegi Pandémia immáron harmadik hulláma nagyon jelentős hatást mutat abban is, hogy milyen mértékben változott illetve változik a tanulási kedv. Kutatásomban megvizsgálom, hogy hogyan alakult 2016 és 2020 között az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés tartalma és jellemzői. Első áttekintésben, a különböző képzés típusokra bontva – úgymint például: a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés, szakmai továbbképző, elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés – helyezem fókuszba a hallgatói létszám arányokat. Ezt követően áttekintem a tanulói lemorzsolódási arányt, illetve, hogy milyen mértékű volt a vizsgával végződő képzések esetén a sikeresen vizsgázók aránya. Érdekes kérdés az is, hogy a képzések finanszírozása milyen módon történik. A munkavállaló maga finanszírozza, vagy a munkahelye rendezi pénzügyileg számára, esetleg más finanszírozási program keretében kerül kifizetésre? A vizsgálatokhoz az OSAP 1665 Statisztikai rendszerét, a Minerva nyílt forrású statisztikáit használom fel. Az statisztikai adatszolgáltatásból kinyert adatok alapján első ránézésre is egyértelműen megállapítható, hogy az iskolarendszeren kívüli oktatás során semmilyen kapcsolat nincs a kor és a tanulás igénye között, minden korosztály képviselteti magát. Feltevésem szerint a Pandémia előtti időszakban, 2016 és 2019 között egy erős felfelé ívelő szakasz fog kirajzolódni. 2020-ban az online oktatás adta kihívásokból kiindulva, egy jelentős visszaesés lesz megfigyelhető. 2020 márciusában a Pandémia első hullámában, még nem volt bevett gyakorlat sem az iskolarendszerű sem az iskolarendszeren kívüli mindennapos oktatásban az online platformok használatára, sem a diák sem a tanárok oldaláról. Felmerül a kérdés, hogy mennyire alkalmazkodott a tanulási folyamat a képzésben résztvevők számára, a megnövekedett önálló tanulási tevékenységre, amellett hogy a tanári oldalról jelentősen átalakult a felkészülési módszer. Ezekre keresem a pontos válaszokat, amelynek egyik fő mutatója lehet többek között a lemorzsolódás mértéke.

Fodorné Tóth Krisztina: Digitális oktatástámogatás – képzők képzése és annak változásai

Az elektronikus tanulástámogatás a járványhelyzetben egyik pillanatról a másikra minden eddiginél jobban előtérbe került. Az intézmények új, korábban nem tapasztalt szituációban találták magukat, amely nemcsak próbára tette a korábbi fejlesztéseket, de újabb kihívásokat is jelentett. A közelmúltban megtapasztalt egyetemi e-learning projektek adaptációját, és az ahhoz kapcsolódó képzési feladatokat foglalja össze az előadás: milyen szempontok mentén lehetett ezeket kialakítani a közelmúltban, ezek közül melyek azok, amelyek időtállónak bizonyultak a jelenlegi helyzetben, és milyen új igények, követelmények, lehetőségek merültek fel – tekintetbe véve, hogy az új körülmények egyértelműen kimozdították az e-learning fejlesztéseket a holtpontról.

Horváth Mariann: Gamifikáció és szakmai eszköztárbővítés a PPKE BTK hallgatóinak részvételével

A Covid-19 különleges helyzetbe hozta egyetemünket. A közös karácsonyi és húsvéti készülődést online térbe helyeztük, így számos ország különleges adventi és húsvéti szokásait ismerhették meg óvodapedagógus és tanító szakos hallgatóink. Mindkét program célja az ismeretszerzésen túl az is volt, hogy a hashtag.school időszaka alatt minden nap online ötleteket kapjanak, melyeket a későbbiekben munkájuk során felhasználhatnak.

Kis Márta: Innovációs folyamatba integrált digitális oktatás megvalósítása a Budapesti Metropolitan Egyetemen

A Budapesti Metropolitan Egyetemen több mint három éve indult el egy olyan innováció az oktatásban, ami alapjaiban változtatta meg a tanításról, tanulásról kialakult nézetet. Fókuszában az élmény alapú-, tanulóközpontú-, tapasztalati tanulás és a portfólióépítés került, ahol kiemelt szerepe van a napjainkban legfontosabbnak számító kompetenciák fejlesztésének. A kommunikációs képesség fejlesztése, problémamegoldó gondolkodás, önismeret, önfejlesztés, kreativitás, együttműködés, kritikus gondolkodás, döntéshozatal képessége, digitális kompetenciafejlesztés jelentik a kidolgozott módszertanunk alapját.

2020 márciusában, egyik napról a másikra kellett megoldani a teljes oktatási folyamat átállítását a digitális térbe, megőrizve a korábban megfogalmazott főbb elveinket, célkitűzéseinket, módszertanunk legfontosabb elemeit. Az elmúlt egy év bebizonyította, hogy mindezt sikeresen megvalósítottuk, igaz ez nem kis erőfeszítésünkbe került. Sok jó gyakorlatot dolgoztunk ki, melyek hosszútávon is működőképesek, így a jelenléti oktatást már biztosan nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. A digitális oktatás olyan tapasztalatokat eredményezett, mely a korábbinál egy jóval bővebb eszközkészletet nyújt mind a diák, mind a tanári oldalon.

Klein Ágnes és Szederkényi Éva: Digitális tanulási környezetek platformokon keresztül

Az okostelefonok, a táblagépek és más mobil eszközök. a hallgatók nagyon jól tudnak velük bánni, életük részét képezik, és sokféle célra használják őket: társadalmi kapcsolatok fenntartására, zenehallgatásra, de információk megszerzésére vagy ismeretek megszerzésére is. A mobil eszközökkel a hálózatban elosztott információkhoz való hozzáférés gyors, egyszerű és bármikor lehetséges. Ez a körülmény gyökeresen megváltoztatta az ismeretek megszerzését, mivel a fiatalok elsősorban a keresőmotorokon keresztül generálják tudásukat a tanórán kívüli területen. A digitálisan megváltozott tanulási világ nemcsak alternatív tanulási utakat igényel, ami új kihívásokat is jelent a tanítási rendszer számára. A tantervekben említett digitális források kezelése kötelező része a tanárképzésnek, de a hangsúly inkább a technikai oldalra fókuszál, a módszertani és didaktikai ismeretek kevés teret kapnak. Ha azonban hatékonyan szeretné használni a modern médiát a tanítás során, akkor digitális eszközökkel és tantárgyspecifikus módszerekkel kell újragondolnia és terveznie egy oktatónak. Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) média integrációjának megkönnyítése érdekében vannak olyan oldalak és platformok, amelyek nemcsak kész feladatokkal, ötletekkel és szövegekkel támogatják a tanárokat, amikor belépnek a modern média világába, hanem szakemberek Támogassák digitális műveltségük fejlesztését. Jelen előadás e platformok egyikének (PALM) bemutatását, tanulási lehetőségeit, valamint a nyelvtanítás különböző lehetséges felhasználásait mutatja be.

Koltai Zoltán: Online nyelvi képzések a Közép-Duna Menti Térségben

A Pécsi Tudományegyetem a Paks II. projekthez kapcsolódóan térítésmentes, online angol és orosz nyelvtanulási lehetőséget biztosít a Közép-Duna Menti Térség településein, illetve Bonyhádon és Dombóváron élő vagy dolgozó felnőttek számára. A képzések lebonyolításába az egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, valamint a Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara által biztosított nyelvtanárok kapcsolódnak be. Az előadás keretében bemutatásra kerülnek a programmal kapcsolatos szervezési és toborzási folyamat főbb lépései, kiemelt figyelmet fordítva az online megvalósítással kapcsolatos kihívásokra.

Kovács Edina: Informatikaoktatás online környezetben – tapasztalatok és lehetséges modellek a felsőoktatásban

A Covid-19 pandémia jelentős kihívás elé állította az oktatás minden szintjét. A felsőoktatás területén ugyan már korábban megjelentek a különböző e-learning és MOOC rendszerek, mégis a hagyományos oktatási modell volt korábban túlsúlyban. Ebben a helyzetben a különböző típusú előadások és kurzusok online környezetben való implementálásának módjai jelentős különbséget mutathatnak. Az előadás célja az informatika és számítástechnika-oktatás online környezetben való megvalósításának lehetséges módszereinek, modelljeinek bemutatása. A számítástechnika tudományterülete rendkívül szerteágazó, és a felsőoktatásban megjelenő kurzusok heterogén volta predesztinálja, hogy különböző típusú tanóraszervezési és tananyagszerkesztési metódusok szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan valósulhasson meg a tananyag átadása egy elméleti központú és egy korábban gyakorlati, laborkörnyezetben megvalósuló kurzus esetén. Az elmúlt 1 év során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az online tanulástámogató rendszerek nagyszabású eszközrendszere számos területen tudja támogatni a gyakorlati típusú informatikaoktatást is, azonban a hallgatók motiválása, a nagyobb létszámú csoportok koordinálása hatékonyabban valósítható meg hagyományos vagy blended-learning típusú oktatási környezetekben.

Loboda Zoltán: Digitalizációs és poszt-covid kihívások a felsőoktatásban

Az előadás áttekinti a főbb trendeket és a felsőoktatási rendszer XXI. századi kihívásait, a COVID-19 járványügyi intézkedések hatásának tapasztalatait. Az előadás célja, hogy a nemzetközi tapasztalatok, elemzések és nemzetközi szakmai diskurzus alapján azonosítsa azt a szakpolitikai keretet, amiben a felsőoktatáspolitikai válaszok kijelölhetők. A felsőoktatáspolitika számára a poszt-covid érában a kitörési pont: az egész életen át tartó tanulás, az okosegyetem és a felsőoktatási intézmények 3. missziójának kiterjesztése.

Molnár Bence: Lenni vagy nem lenni? – Wikipédiával a felsőoktatásban

A Wikipédia és a felsőoktatás kapcsolata egy mai is releváns kérdés, mivel a témában az oktatók attitűdje változatlanul erősen megosztott, párhuzamosan van részükről jelen a tiltó, tűrő és támogató hozzáállás. A Wikipédia indulásának korai éveiben hangos pro és kontra vita zajlott a projekt hitelességéről, hasznosságáról és oktatási alkalmazhatóságáról. Előadásomban megvizsgálom, milyen fejlődést járt be tartalmi kérdésekben a Wikipédia a kezdetektől. Kutatásomban bemutatom a Wikipédia és az Internet jelentette hallgatói dilemmákat, hogy milyen félreértések és problémák adódnak abból, hogy a hallgatók számára nem tisztázott a Wikipédia (és az online térben fellelhető információk) pontos felhasználhatósága, noha tanulmányaikhoz folyamatosan (és sokszor kizárólagosan) ezeket használják. Nemzetközi és hazai példák alapján megoldási lehetőségeket vázolok fel, hogy miképp lehetne a hallgatók számára is előnyös módon feloldani ezt a kérdést. Kutatásomban nemzetközi és hazai példákon keresztül vizsgáltam a Wikipédia-szócikkszerkesztésben rejtőző kompetencia- és készségfejlesztési lehetőségeket, azok implementálási lehetőségeit a felsőoktatás és a tudományos kommunikáció perspektívájában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem által évenként megrendezett Shakespeare-szerkesztőmaratonok példájával konkrétan szemléltetem az edit-a-thonok általi Wikipédia-közreműködés lehetőségeit. Végül bemutatom a felsőoktatásban történő alkalmazásának egyedi módozatait, szemléltetem a hallgatók média- és információs (valamint a vele szomszédos) kompetenciák fejlesztési lehetőségeit.

Molnár György és Karl Éva: A digitális kompetenciafejlesztés igénye és szerepe a felsőoktatásban és köznevelésben – kihívások és válaszok

A digitális oktatás során a hagyományos technológiai és módszertani megoldások helyett a digitális eszközök és rendszerek kerülnek a hatékony oktatás fókuszába. Napjainkban, a digitális korban, és a digitális kultúra által fényjelzett életvitelünk során egyfelől felértékelődnek a digitális készségek (Orosz et.al, 2019) és kompetenciák jelentősége (Buda, 2020), másfelől az olyan figyelmet és motivációt is hosszú távon fenntartó innovatív módszertani megoldások, amely a távolléti, digitális munkarendű oktatás egyik kulcskérdésévé válik. Ezzel együtt olyan újabb digitális szakadékok jelennek meg, amelyek újabb digitális paradigmaváltásokat katalizálnak, melyek speciális helyzetben, mint a Pandémia időszaka jelentősen felértékelődnek. Erre egy lehetséges megoldást és választ kínál a digitális pedagógia elmélete és gyakorlati módszerei, valamint különféle speciális kommunikációs formák. E folyamatot segíti a nemzetközi és hazai gyakorlatban is formálódó és megjelenő digitális kompetencia keretrendszerek bevezetése (DigCom.Edu, 2017). A digitális pedagógia egyik fő erőpróbáját jelentette a VOVID-19 első hulláma, amely rendkívüli sok kihívást adott az oktatás valamennyi szereplőinek, főként a digitális kompetenciák fejlesztése terén. Előadásunkban egyfelől az oktatói munkánk alapján szerzett tapasztalatainkat gyűjtjük össze a felsőoktatás és köznevelés bázisán, emellett kvantitatív alapú, egyszerű elemzéseken alapuló, empirikus vizsgálataink eredményeiről is beszámolunk a pedagógusok köréből.

Péczka László: A digitális oktatási platformok középtávú gazdasági és munkaerőpiaci hatásai

Minden évben élénk figyelem szegeződik a különböző nemzetközi felsőoktatási rangsorokra. Különös tekintettel a QS World Ranking-re, ahol a világ legjobb egyetemei kerülnek meghatározott indikátorok mentén besorolásra. A világ leghíresebb egyetemei az elmúlt évtizedekben, illetve évszázadokban nagy előnyre tettek szert. A nagy múltú intézmények, széleskörű infrastruktúráikkal, kapcsolati hálóikkal a legjobb diákokat vonzották/vonzzák magukhoz a világ minden tájáról. Azonban az elmúlt években egyre jobban felerősödött a digitális oktatás jelentősége, több digitális oktatási startup cég és egyéb platform kezdte meg működését. Például: Coursera (USA), edX (USA), Edureka (India), Alison (Írország), Udacity (USA), Udemy (USA), Miríadax (Spanyolország), Jigsaw Academy (India), LinkedIn (USA), Khan Akadémia (USA), Kadenze (Spanyolország). GetSmarter (Dél-Afrika). Ezek az oktatási platformok felismerték a digitalizáció jelentőségét, valamint a munkaerőpiac változásait. A legnépszerűbb digitális oktatási platformok a világ legjobb egyetemeinek kurzusait kínálják a felhasználóknak kiváló ár/érték arányban. Emellett professzionális bizonyítványokat is lehet abszolválni, sőt online alap-és mesterdiplomákat is lehet szerezni a világ vezető egyetemein. Ez a jelenség több kérdést is felvet. Milyen jövője van a hagyományos oktatási formáknak? Az elkövetkező évtizedekben milyen jövője marad a kisebb felsőoktatási intézményekek? Hogyan alkalmazkodjanak a hagyományos keretek között működő oktatási intézmények a digitalizációhoz? Szükség van-e a hagyományos képzési rendszerekre, vagy a változó munkaerőpiaci körülmények miatt a rövid kurzusoké/tanfolyamoké a jövő?   Egyes előrejelzések szerint a globális digitális oktatási piac mérete a 2020-as 8,4 milliárd USD-ről 2025-re 33,2 milliárd USD-ra nő. A digitális oktatási piac növekedését várhatóan befolyásoló fő tényezők közé tartozik az internet világszerte elterjedtebbé válása, az infrastruktúra költségeinek csökkenése és az online tanulás használatával megnövelt skálázhatóság, valamint az önfejlesztés iránti növekvő igény. Korábbi kutatások igazolták, hogy szoros összefüggés figyelhető meg az iskolai végzettség és a kereseti adatok között. Azonban a negyedik ipari forradalom korában a munkaerőpiac rohamos változáson megy át. Új munkahelyek jönnek létre és régi munkahelyek szűnnek meg. Az oktatási rendszerek pedig igyekeznek reflektálni a változó folyamatokhoz. Különösen az informatika területén látszódik ez dinamikusnak. A nagyméretű munkaerőhiány ellensúlyozására számos rövidtávú képzés jelent meg, amely nagyszámú munkavállalónak kínál átképzési-és továbbképzési lehetőségeket. Előadásomban digitális oktatási platformok középtávú gazdasági és munkaerőpiaci hatásait prezentálom. Kiemelem a legfontosabb trendeket, valamint a mérhető adatokból az elkövetkező évekre vonatkozóan fogalmazok meg előrejezéseket a digitális oktatással és a munkaerőpiaci változásokkal kapcsolatban.

Sass Judit és Bodnár Éva: A játékosításra – mint lehetséges oktatásmódszertani elemre – vonatkozó oktatói vélekedések vizsgálata

A felsőoktatásban oktatók számos kihívással szembesülnek, hiszen a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően a kognitív készségek mellett a teljesítményt befolyásoló erőfeszítést, motivációt, valamint úgynevezett „karakter skillek” fejlesztését is egyre inkább elvárják tőlük (Kautz et al, 2014). A mai diákokat fokozott interakció-igénnyel (aktív és kollaboratív tanulási formák előnyben részesítésével), technológiahasználattal és az ebből származó azonnali ismeretszerzéssel, folyamatos kommunikációval, kapcsolatokkal jellemzi a szakirodalom. Azt is látjuk, hogy mindezek mellett a hallgatók aktív, interaktív, együttműködést és technológiahasználatot lehetővé tevő tanulóközpontú oktatást igényelnek (Bates et al, 2017, Vaughan, 2014). Több kutatás mutatja, hogy a hallgatók kevésbé elégedettek a kreativitás, a kapcsolati tőke, a független munkavégzés és a problémamegoldó készség fejlesztésével a képzés során, és számos esetben hiányolják a gyakorlatorientáltságot is. Mindezek az elvárások az oktatás formáinak, módjának átalakulását vonják maguk után. Az egyik lehetséges út a gamification, azaz a játékosított oktatás lehet, amely számos olyan elemet tartalmaz, amely segítheti a tanulóközpontú oktatási formák mellett, a tanulói önszabályozás fontos elemeit is. A tanulási autonómia támogatásának számos előnye tapasztalható a diákoknál: magasabb intrinzik tanulási motiváció, a jóllét növekedése, kreativitás, tanulási eredményesség, a csökkenő viszonyító tanulási teljesítménycél kompenzációja (Sass,2017). A játékosítás módszere optimális kihívás elé állíthatja a diákokat, növelheti a kompetenciaérzetet számos területen: valós problémákat kínál, segítheti a megértést, a gyakorlást, valamint a kreatív, innovatív megközelítés támogatását is.
Éppen ezért az egyetemünkön zajló innovációs ökoszisztéma kialakítását támogató projektünk egyik fontos eleme a játékosítás módszerének népszerűsítése, a tanári vélemények és attitűdök alapján támogató egyetemi rendszer kialakítása. Előadásunkban a témához kapcsolódó oktatók körében végzett kutatásunk eredményeit mutatjuk be.

Szőke-Milinte Enikő: A digitális oktatás pedagógiai elvei a felsőoktatásban

A digitális oktatás mint szükségszerűség köszöntött be az életünkbe 2020 márciusába és tart mind a mai napig. Általános és középiskolások, a felsőoktatásban vagy a felnőttképzésben tanulmányaikat folytatók egyaránt résztvevői a digitális oktatásnak, digitális tanulásnak. A több mint egy éve tartó folyamatban szükségszerűen fogalmazódott meg minden szereplő részéről a kérdés: milyen elvekhez igazodjon a tanítás és a tanulás ahhoz, hogy az eredményesség az elvártaknak megfelelően alakuljon?

 A választ a konstruktív tanuláselmélet, a konnektivizmus és a kognitív terheléselmélet adhatja meg számunkra. A konstruktivizmus eligazít a tanulás mikroszerkezetének a kimunkálásában, támogatásában, eligazít a tudáskonstruálás folyamatában. A konnektivizmusban a tudás hálózat természetét ragadhatjuk meg, vagyis azt, ahogyan a tanulásszervezésben a hálózat új tudást hozhat létre megfelelő támogatással, kommunikációval. Végül a kognitív terheléselmélet abban tud támogatást nyújtani, miként lehet a Z és az alfa generációk számára a tanulástámogatás optimális módját megvalósítani a tanulás folyamatában. Az előadás a három elmélet legalapvetőbb tételeinek kiemelésével fogalmazza meg azokat a pedagógiai alapelveket, amelyeket a tanulásszervezés és tanulástámogatás folyamatában be kell tartani, garantálva ezáltal a biztonságos megismerést, az eredményes tanulást. A gyakorló pedagógusok és okatatók számára hasznos e-learnig keretrendszerek és digitális felületek is bemutatásra kerülnek, azzal a céllal, hogy megfelelően illusztrálják az egyes elvek gyakorlati hasznát, tanulásszervező funkcióját.

Balkányi Péter: Kurzusok játékosítási lehetőségei felsőoktatási környezetben

Az előadás során bemutatásra kerülnek azok a motivációs elméletek (pl. flow, growth theory, SDT stb.) amelyek megalapozhatják egy felsőoktatási kurzus vagy egy e-learning tananyagfejlesztés gameful learning elvek alapján történő megtervezését és kialakítását. Az elméletek bemutatását követően pedig konkrét gyakorlati példák során kerül bemutatásra, hogy pl. egy Moodle kurzus esetében milyen lehetőségek vannak a játékos szemlélet implementálására.

D.) Az oktatás kihívásai és jelenségei a COVID-19 hatására a pandémia időszakában – fókuszban az előző időszakok empirikus vizsgálatai

Szekció-elnök: Kálmán Anikó – BME és Sándorné Kriszt Éva – BGE

Molnár Katalin és Zsolt Péter: Rendészeti hallgatók jelenléti és online tanulásának összehasonlító értékelése

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nappali tagozatos, bűnügyi, biztonsági és migráció szakirányos hallgatóit 2020 őszén együtt tanítottuk. A tantárgy neve Társadalmi és kommunikációs ismeretek A válaszokat kvantitatív és kvalitatív módon is elemeztük, így következtetéseink empirikus alapon állnak. A co-teacheri munkánkra, a tantárgy jellegéből adódó komplexitására, az ehhez illő változatos tanulási módszerek alkalmazásának hatékonyságára irányuló kérdéseinkre a megkérdezettek 82%-a válaszolt. A járvány második hulláma miatt a kurzus kicsivel több, mint felénél át kellett térni az online oktatásra, így a kétféle tanulási helyzet előnyeit és hátrányait kifejtő véleményeket is összehasonlíthattuk. A válaszok nem meglepőek.

Bacsa-Bán Anetta: Online oktatás a felsőoktatásban: hallgató=hallgató?

A koronavírus okozta járvány valamennyi szféráját áthatja társadalmunknak, leglátványosabban és leggyorsabban az egészségügyön túl azonban az oktatási rendszer volt az, amelynek erre 2020 márciusában reagálnia kellett. Az oktatás-nevelés színterei közül a felsőoktatás volt az egyetlen, amely már jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy egy teljes mértékben online oktatásra való átállás zökkenőmentesebben valósuljon meg. Hiszen valamennyi intézményben voltak már korábban olyan törekvések, amelyek a távoktatás/online oktatás bevezetését segítették. Igaz ennek megvalósulása intézményektől és képzési területektől függően eltérő megvalósulási szinten állt.
Az UNESCO a Memory of the World (MoW) program keretében felhívta a világ országainak intézményeit, hogy fokozottan dokumentálják és őrizzék meg a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos adatokat, dokumentumokat. A tapasztalatok összegyűjtése és a problémák kezelése mellett, az e célhoz való hozzájárulás volt az, amely elindította intézményünkben az online oktatás tapasztalatainak összefoglalását. Az előadásban bemutatott vizsgálat során a Dunaújvárosi Egyetem hallgatóinak online oktatással kapcsolatos tapasztalatait kívánjuk elemezni. Felsőoktatási intézményünk 1134 aktív magyar és 167 aktív külföldi hallgatója közül, – a 19,3%-os megkérdezés nyomán – közel minden 5. hallgatót sikerült elérnünk. Vizsgálatunk legfőbb hipotézise az volt, hogy az online oktatásban szignifikáns különbség mutatkozik a nappali oktatási formában, illetve a levelezős formában tanulók között abban a tekintetben, hogy mennyire elégedettek az oktatás ezen megvalósult formájával, a tananyagok minőségével, hatékonyságával, az oktatás minőségével és eredményességével. Szintén különbséget feltételeztünk a külföldi és magyar hallgatók között abban, hogy a korábbi online oktatásban való tapasztalataik nyomán a külföldi hallgatók másként tekintenek az online oktatásra, azaz másként értékelik annak nehézségeit, s ezért az oktatás és az oktatók felé is más elvárásokat támasztanak. Eredményeink nyomán megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatásnak továbbra is van feladata az online oktatás tapasztalatainak feltárásában, annak problémáinak megoldásában, kezelésében, azaz felmérésünk további teendőket jelölt ki.

Fűzi Beatrix, Dósa Katalin: Hogyan tovább? – A digitális átállás hallgatói tapasztalatai a BGE-n

A digitalizáció kiszélesítése a felsőoktatásban erős elvárás volt a felsőoktatási intézményekkel szemben már a koronavírus járványt megelőzően is. Ugyanakkor az infrastruktúra fejlesztések főként az adminisztráció területére irányultak. A tanulási és tanítási folyamatok átterelése a digitális/online térbe inkább csak kísérleti jelleggel valósult meg. Az intézmények működésük fenntartása érdekében rendkívül gyorsan helyezték át oktatási (és szinte minden más tevékenységüket is) az online térbe. Bár a kísérletek már körvonalazták a digitális/online oktatás lehetőségeit és korlátait, de sokkal tisztábban, részletesebben látjuk, saját bőrünkön tapasztaljuk ezeket a világjárvány miatti digitális átállásnak köszönhetően. Az átállás sürgető kényszere nem tette lehetővé, hogy jól előkészített, rendszerszinten átgondolt online oktatás valósulhasson meg. A tapasztalatok azonban már lehetővé teszik a tudatosabb tervezését annak, hogy a jövőben milyen mértékben és hogyan érdemes beépíteni oktatásba a digitális eszközök nyújtotta előnyöket. Ennek érdekében a Budapesti Gazdasági Egyetem Oktatásmódszertani Központja az online oktatás tapasztalatiról kérdőívet vett fel a pandémia első és második hullámát követően, a hallgatók és oktatók körében is. Előadásunkban a hallgatói vélemények elemzésére fókuszálunk. A két online kérdőíves adatfelvétel során 2720 és 1898 hallgató válaszait tudtuk elemezni elsősorban kvantitatív módszerekkel. Az adatok alapján megállapítható, hogy a digitális oktatást leginkább a levelező és távoktatásban részt vevő, valamint az iskola mellett munkát is vállaló hallgatók részesítették előnyben. Legnagyobb nehézséget a tanulmányaik elején járó és külföldi cserediákok és a PhD hallgatók számára jelentett. A hallgatók a digitális oktatás főbb vívmányainak az online vizsgalehetőséget, a többször visszanézhető, foglalkozásokon készült videókat és a bőséges online tananyagot tekintették. A hallgatók egy része a tanulmányok digitális/online formában való folytatása mellett érvelt. Leggyakoribb indítékaik a digitális/online oktatási forma rugalmassága, időhatékonysága, a tanulást zavaró külső körülmények hiánya, nyugodt jegyzetkészítési és könnyű pótlási lehetőség. Eredményeink szerint a hallgatók fejlődést tapasztaltak a két félév során mind saját hozzáállásuk, mind oktatóik felkészültsége, online oktatási tevékenységének színvonala terén. Részben ezzel is magyarázható, hogy a második hullám után nőtt, elérte a 60%-ot azoknak a hallgatóknak az aránya, akik szívesebben folytatnák digitális formában tanulmányaikat. Adataink rámutatnak azonban, hogy a hallgatók egy markáns részének nem vált be a digitális/online oktatás. Látható, hogy számukra társakkal közös térben tartózkodás nem csak a társas igények kielégítése miatt szükséges, hanem a hallgatók egy részénél a tanulás eredményessége szempontjából is elengedhetetlen. Előadásunkban arra is kitérünk, hogy milyen rejtett potenciálok mutatkoztak meg a digitális átállásnak köszönhetően, továbbá hogy hallgatói nézőpontból milyen fejlesztési irányok lennének hasznosak a digitális oktatásban.

Kolacsek Sándor: Vélemények a COVID-19 hatására bevezetett digitális és online oktatásról

A 2020-as évben a világjárvány az oktatási intézmények bezárását eredményezte. A szakképzésben résztvevő iskolák is kénytelenek voltak átállni az online oktatásra. A diákok tanítása a körülmények megváltozása ellenére is elsődleges feladat volt. A felsőoktatással ellentétben, ahol az oktatók és a hallgatók online oktatásának már volt előzménye, a középiskolai képzésben napok alatt kellett ráhangolódni erre a tanítási formára. Az előadásomban ismertetett kutatásomban arra keresem a választ, hogy milyen feltételek voltak adottak, a pedagógusok milyen nehézségekkel találták szemben magukat, az iskola hogyan támogatta (oktatás, eszközök biztosítása) az átállást, valamint, hogy elegendőnek tartják-e az online, illetve a digitális oktatást a szakképzésben? A kérdéseimet, a pedagógusok felé, online formában, strukturált interjú keretében, a diákok felé TEAMS-ben, online fókuszcsoportos beszélgetés formájában vizsgáltam. A műszaki tanárok, szakoktatók nem teljes mértékben elégedettek az online, illetve a digitális oktatás lehetőségeivel. Szakma tanítására alkalmatlannak ítélik, míg a közismereti tárgyakat tanító oktatók könnyebben alkalmazzák. A diákok megerősítették a pedagógus kollégák véleményét. A jövőt tekintve a hibrid oktatási formát részesítik előnyben, ahol a szakmai, gyakorlati órákat szeretnének az intézményben tölteni. Véleményük szerint is csak személyes jelenléttel képzelhető el a szakmai tanítás.

A vizsgálat eredményeként, megállapítható, hogy a Blended learning az az oktatási forma, amely megoldást jelenthet a jövő szakmai képzésében.

Jakab Natália: Az esélyteremtés lehetőségei a digitális oktatásban

Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogyan próbál alkalmazkodni a 21. századi kihívásokhoz egy olyan gimnázium, ahol a diákok több mint 60%-a hátrányos helyzetű tanuló. A Gandhi Gimnáziumban nem a koronavírus okozta leállás hozta az első lépéseket a digitális oktatás felé, de kétségtelen, hogy ez a helyzet felgyorsította a folyamatot az intézmény életében. 2019 őszén kaptak a 12. évfolyamosok laptopot a tanulásuk támogatása érdekében. Ekkor még nem tudtuk, hogy ennek mekkora jelentősége lesz. Célunk a digitális hátrányok csökkentésén túl a hatékony eszközhasználat megtanulása, amellyel a diákok munkaerőpiaci elhelyezkedését is erősíteni tudjuk. A Gandhi Gimnázium diákjait vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy nem minden esetben rendelkeznek azokkal az alapvető kompetenciákkal, amelyekkel a digitális bennszülött, vagyis „Z” generációt jellemzik. Fontosnak véljük, hogy mindazt a tudást átadjuk a diákjainknak, amellyel a hozzájuk hasonló korú, ám jobb szociális helyzetben lévő diáktársaik már a gimnáziumba kerülésekor rendelkeznek. Iskolánk tanulóinak több mint 80%-a kistelepülésről, hátrányos helyzetű régiókból származik, így különösen fontos volt az esetlegesen bevezetésre kerülő digitális oktatásra való felkészülés. A diákok felmérésén túl (eszköz, internet, tanulási környezet) fontos volt számunkra az is, hogy folyamatos, napi kapcsolatban tudjunk maradni tanulóinkkal az esetleges lemorzsolódásuk elkerülése érdekében. Továbbra is célunk, hogy a jelenléti oktatás során megőrizzük, használjuk a digitális iskola eredményei, pozitívumait. Nyilvánvaló az is, hogy ennek továbbfejlesztése szükséges, ahhoz, hogy a digitális hátrányok csökkentésére is és a digitális esélyegyenlőség megteremtése ne csak hangzatos cél maradjon. Célunk, hogy diákjaink számára esélyt teremtsünk ezen a téren is, s ezzel is hozzájáruljunk a további életük sikerességéhez.

Kálmán Anikó: A COVID-19 hatása az oktatás és a vállalati szféra világára, az életen át tartó tanulás

A COVID-19 járvány sokkolta az egész világot, és szinte nincs egyetlen olyan társadalmi vagy gazdasági szegmens, amelyet a pandémia ne befolyásolt volna már eddig is alapvetően. Ebben a helyzetben az élethosszig tartó tanulás szerepe, fontossága, hiányának mértéke vagy éppen az erre való motiváció meghatározó lehet az egyes szektorok és társadalmi csoportok átalakulása és fejlődése szempontjából. Az élet első szakasza a tanulásról szól, a tudás megszerzése a cél, amelynek platformja az oktatási rendszer, ahol az alapvető és primer feladat a tudás megszerzése, átadása. Itt a legfontosabb szempont a folytonosság, hiszen maga az egész rendszer egymásra épített tanrendekből áll össze. Az egymásra épülés miatt rendkívül rugalmatlan, a változásokra nem tud gyorsan reagálni, mert különben saját magát rombolná le. A COVID-19 hatására az oktatási rendszeren belül két ellentétes erőnek kellene megvalósulnia: saját magán egy gyors és hatékony változás végrehajtására van szükség a folyamatosság fenntartásával egyidőben. A gazdaságilag aktív korosztály számára a tanulás a gazdasági haszon elérésének eszköze. Az elsődleges motiváció nem a tudás megszerzése, hanem a minél hatékonyabb értékteremtés vagyis a pénzszerzés. Tanulás nélkül ebben az életszakaszban az egyén nem tudja elvégezni a feladatát, ezért létkérdés számára a folyamatos képzés. A versenyszférában a gyors alkalmazkodás a dolgok megszokott rendjéből adódik, ami nem más, mint a folyamatos változásokhoz való idomulás. Ebből a szempontból a COVID-19 is csak egy a sok kihívás közül (gazdasági válság, természeti katasztrófa, kormányváltás stb), bár kétségkívül minden eddiginél nagyobb hatású és a korábbiakhoz képest alapvetően másfajta átrendeződést kikényszerítő nyomás. Ettől függetlenül a versenyszféra szereplői a profitabilitás fenntartásának kényszere miatt azonnal reagálnak a változásokra. A tanulmányban két felmérés keretében azt vizsgáltuk hogyan reagált az oktatási szféra és a vállalati szféra a pandémiás folyamatra. Milyen változásokat kellett bevezetniük az oktatóknak a felsőoktatásban? (COVID-19 Survey) Mit jelent a vállalati szféra válaszreakciói a változásokra.

Cserné Pekkel Márta és Kocsó Edina: A COVID-19 hatására megváltozott tanulási környezet következményei hallgatói szemmel a Dunaújvárosi Egyetemen

A folyamatosan fejlődő digitális technika nemcsak a mindennapjaink részévé vált, hanem az oktatásban is igen nagy teret hódított magának. A pandémiás időszakban az oktatásban újabb kihívásokkal szembesültünk, sok más egyetemhez hasonlóan a Dunaújvárosi Egyetem is rákényszerült a digitális távoktatásra való teljes átállásra. Váratlanul változott meg a tanulási-tanítási folyamat és környezet annak ellenére is, hogy intézményünk régóta törekszik a digitális technikák és technológiák alkalmazására az oktatásban: számos elektronikus, polimédiás tananyaggal rendelkezünk, és hosszú évek óta használunk tanulást támogató rendszert (LMS). Ebben a megváltozott helyzetben szeretnénk nagyobb rálátást arra, hogy a megváltozott környezethez mennyiben tudtunk alkalmazkodni, oktatóként milyen újfajta helyzetekhez kell igazodnunk, és azt eddig milyen mértékben értük el. A matematika tantárgyakat mind nappali, mind levelező tagozaton hallgatják tanulóink, viszont, nemcsak hogy nagy arányban (az összes mérnöki alapszakon), de a többi tárgyhoz képest magas óraszámban is. További munkánk sikeressége érdekében kézenfekvőnek bizonyult, hogy a Matematika I., illetve a Matematika III. tantárgyakat felvett tanulóink között kérdőíves felméréseket végezzünk a COVID-19 által előidézett, megváltozott tanulási szokásaikról, körülményeikről. A tantárgy elsajátítását az online órák mellett jegyzetek, kötelező és ajánlott irodalmak, az egyes témakörökhöz tematikusan elkészített polimédia-anyagok, gyakorló feladatsorok, valamint önellenőrző tesztek is segítik, melyek valamennyi hallgató számára elérhetőek a Moodle rendszeren keresztül. A kérdőívet összesen 253 hallgató töltötte ki, ebből 105 fő nappali és 148 levelező tagozatos hallgató. Jelen előadásunkban azokra a kérdésekre fókuszáltunk, melyek rámutatnak a megváltozott tanulási környezet hallgatók által vélt előnyeire és hátrányaira, valamint hogy mely tananyagtípusok segítették őket legjobban a tantárgy teljesítésében.

 Kutatásunk konklúziójaként megállapíthatjuk, hogy a hagyományos oktatási módszerek és az online oktatás kéz a kézben válhat igazán hatékonnyá. Hallgatóink számos pozitív és negatív tényezőt fogalmaztak meg a megváltozott tanulási környezet kapcsán. Ahogy a változások is állandóak, természetesen vizsgálódásunk sem ért véget. Jövőbeni terveink között szerepel, hogy ezen időszak hosszú távra gyakorolt hatásait igyekezzünk feltárni.

Farkas Anett: Online történetmesélési eljárások a pedagógusképzésben

A járványhelyzet miatt az elmúlt tanévben online térben valósultak meg a pedagógusképzésben résztvevő hallgatók kommunikációs készségfejlesztő szemináriumai az Eszterházy Károly Egyetemen. A Teams és Moodle felületeit használva dolgoztam ki a 2020/21-es tanév tavaszi félévében azokat a történetmesélési eljárásokat, melyek csoportmunkában és egyéni munkában is működtek. A hallgatóknak a félév során lehetőségük volt személyes pedagógiai történeteik megosztására, részt vettek szituációs gyakorlatokban, illetve a tananyag egy részéből mesét is kellett közösen alakítaniuk. Az online keretek között megvalósuló élményalapú ismeretszerzés, problémamegoldó gondolkodásmód, asszertív kommunikációs technikák elsajátítása állt a leckék fókuszában. Az előadás célja a jó gyakorlatok és a hallgatói tapasztalatok bemutatása.

Egervári Dóra: A digitális osztályterem “rabjai” – alfa generációs diákok és a digitális oktatás

A koronavírus járvány az életünk valamennyi szegmensére hatással volt, és hatással van ma is. Átalakultak a munkahelyi struktúrák, átálltunk a home office munkavégzésre, az offline értekezletek helyett előnybe részesítjük az online meetingeket, nem ragaszkodunk a 8-16 óráig tartó feladat ellátásra. A digitális világra történő átállás azonban nem csak a felnőtteket érintette, hanem a közoktatásban résztvevő gyerekeket is. 2020. márciusában a gyerekek a hagyományos, tantermi, frontális oktatás helyett otthon leültek a számítógépek elé, és hónapokig ilyen formában tanultak. A digitális oktatás kihívásaival idén is találkoztunk, amikor bezárták az általános és középiskolákat. A digitális oktatásra való átállás óriási kihívás volt a pedagógusok és a diákok számára. Emellett sokszor elfeledkezünk a szülők óriási szerepéről. A legnagyobb kihívással az alsó tagozatos diákok szüleinek kellett szembenézniük. Az alfa generációs gyermekek szüleinek több színtéren is bizonyítaniuk kellett. Nekik kellett megtanítani, hogyan működik a számítógép, hogyan működnek az egyes tanítási-tanulási folyamatokat támogató szoftverek (Zoom, Teams, Google Classroom, Facebook Classroom stb.). Ezek mellett pedig számos készséget is fejleszteniük kellett, így például a digitális kompetencia, információfelhasználás szabályai, információbiztonság, internetes zaklatás elleni fellépés. A szülők azonban semmilyen segítséget nem kaptak, hogy milyen módon tudnák az alfa generációs gyermeküket tanítani, a különböző készségeiket fejleszteni, és az sem várható el, hogy egy 6-10 éves gyerek autodidakta módon tegye magáévá ezeket az ismereteket és képességeket. A digitális oktatás így nem lehetőségként, hanem óriási veszélyként jelenhet meg a diákok mindennapjaiban.

                                                                                                                                                                                                       ó

Gróf Henrik Balázs: A Fáy Digitális Oktatási Program – Hogyan született a pandémiás krízishelyzet egyik edukációs sikerprogramja?

Az OTP Fáy András Alapítvány 1992 óta folytatja szakmai tevékenységét, amelynek középpontjában az általános és középiskolás diákok pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási ismereteinek bővítése, valamint a tudatos életpálya- és karriertervezés állnak. 2019-től mindez kiegészül a felnőtteket megszólító pénzügyi kultúrafejlesztő programokkal. Az Alapítvány eddig elért sikerei, eredményei leginkább két dolgon alapultak, alapulnak: innovatív szervezetként szakmai tevékenysége egyrészt illeszkedik a kor aktuális társadalmi elvárásaihoz, másrészt folyamatosan igazodik a különböző trendekhez. A digitalizáció előretörése és a vírushelyzet miatt az Alapítvány 2020-ban megalkotta az elsősorban általános és középiskolás diákoknak szóló Fáy Digitális Oktatási Programját – mintegy nyolc hónapos fejlesztési folyamat során – olyan saját keretrendszerre épülő, oktatási videókat, élő online közvetítéseket (streamelt előadásokat), e-learning tananyagokat és kiegészítő elemként mobilos játékapplikációt is magába foglaló programcsomag született, amely mind hazai, mind nemzetközi mércével jó gyakorlatot jelent és kész megoldásokat kínált és kínál a tanárok és diákok számára.
A kidolgozott program a járványügyi helyzetben, illetve azt követően szinkron és aszinkron módon online pénzügyi edukációs tartalmat biztosít az érdeklődők számára. Mindezt úgy teszi, hogy igazodik az iskolai tanrendhez, működéshez, valamint követi a Nemzeti Alaptanterv ajánlásait. Az előadás a fejlesztő munka főbb lépéseit és eredményeit mutatja be.

                                                                                                                                                                                                       ó

Csufor Lilla: Flow jellegű élmény kimutatása a digitális oktatásban (Az OTP Fáy András Alapítvány stream programjainak hatásmérése)

Az OTP Fáy András Alapítvány stream programjainak hatásmérése szerint a pozitív pszichológia szemléletével kialakított digitális oktatási programok nagyobb mértékben képesek flow jellegű élményt előidézni egy átlagos középiskolai távoktatási órához képest. Az online kérdőíves kutatás 358 fő, 15 és 19 év közötti diák bevonásával történt. A mérőeszköz a flow állapot kérdőívre (FÁK) épült (Magyaródi et al., 2013). A kutatás vonatkoztatási alapja a közoktatási és az OTP Fáy András Alapítvány képzési tapasztalatainak összevetése az egyéni megélésben. Az online kérdőívek a programok megvalósulása utáni héten kerültek kitöltésre, független helyszínen és időpontban. Ennek köszönhetően a különböző típusú módszertannal működő tudásátadást kellő távolságtartással kezelhették a visszajelző diákok saját megélésük alapján, ezzel is növelve a válaszok objektivitását. Az eredmények azt mutatják, hogy a stream programon résztvevők elégedettsége magasabb, mint egy átlagos középiskolai távoktatási óra esetén. A visszajelzések megoszlása szerint jelentősen többen értékelték magasabb számmal az alapítványi programokat, így feltehetően inkább megélték a pozitív élményeket. Ezt igazolja az is, hogy szignifikánsan nagyobb értéket mutatott a kitöltők hangulata a stream program után, mint előtte. A flow állapot kérdőív itemeit vizsgálva is kimutatható, hogy mindegyik állítás esetében jobb értékelést kapott a stream program az átlagos középiskolai távoktatási órán tapasztaltakhoz képest. Az OTP Fáy András Alapítvány a 2020-as pandémia okozta új kihívásokra reagálva alakította ki digitális keretrendszerét. Ennek sikeressége lehetővé teszi a közoktatásban aktív szerepet betöltő pedagógusok számára a megjelenő módszertani eszközök felhasználását, ezzel is támogatva az élmény alapú távoktatási lehetőségeik kiegészítését.                                                                                                                                                  

Koltai Zsuzsa: A COVID-19 múzeumi tanulásra gyakorolt hatása

A múzeumi tanulás szempontjából innovatív múzeumok már korábban is számos módon tették lehetővé a látogatók online bevonását, élményszerű tanulását és kutatási tevékenységét, azonban a COVID-19 által okozott krízishelyzet kapcsán az elmúlt egy évben elképesztő gyorsasággal és mértékben jelentek meg az innovációk az online múzeumi tanulás területén. A múzeumok jelentős része proaktívan reagált az intézmények kényszerű zárva tartására és változatos online szolgáltatásokkal igyekszik kompenzálni a hagyományos múzeumi programok hiányát. Az előadás hazai és külföldi múzeumok online programjainak és szolgáltatásainak elemzése, továbbá a COVID-19 okozta krízishelyzet múzeumokra gyakorolt hatását feltáró nemzetközi kutatások és szakmai fórumok eredményeinek összegzése révén határozza meg az online múzeumi tanulás területén az elmúlt egy évben megjelent trendeket és innovációkat.

Mangné Kardos Zita és Juhász Tamás: A COVID-19 világjárvány hatása a műszaki felsőoktatásban tanuló hallgatókra

A globalizáció elterjedésével a kockázatok is arányaiban megnövekednek. A 2020. márciusában kitört COVID-19 világjárvány az élet minden területét gyökeresen átalakította. Ez alól az oktatási szféra sem volt kivétel. Az iskolák bezárásával a hagyományos oktatási módszert felváltotta egy korábban csak bizonyos területeken alkalmazott módszer, a nem jelenléti oktatás. A megváltozott körülmények számos egyenlőtlenségre és hiányosságra világítottak rá: a szélessávú internethez való hozzáféréstől, a megfelelő informatikai eszközökön át az oktatást támogató környezet hiányáig és a mentális egészségre gyakorolt súlyos hatásokig. Ugyan a felsőoktatás viszonylag gyorsan átalakította a személyes kontaktórák rendszerét az internetes platformokon történő oktatásra, számos kérdés merült fel e módszer hatékonyságával kapcsolatosan. A hallgatókat érintő problémák felmérését egy kérdőíves vizsgálaton keresztül vizsgáltuk meg egy vidéki felsőoktatási intézmény műszaki hallgatói körében. Kérdéseink arra irányultak, hogy a vizsgálatban résztvevő hallgatók hogyan értékelik egy év távlatából a nem jelenléti oktatás előnyeit és hátrányait, különös hangsúllyal a műszaki hallgatók számára rendkívüli jelentőséggel bíró gyakorlati foglalkozások megvalósulását. A kutatásban 346 magyar és 52 külföldi hallgató vett részt. A kérdőív zárt és nyitott kérdéseket tartalmazott. A kérdőívek elemzése során megállapítottuk, hogy a hallgatók csupán kis hányada elégedett a jelenlegi oktatási formával, sokaknál jelentkezik a motiválatlanság és a személyes kapcsolatok hiánya. Az általánosan megfogalmazott informatikai hiányosságok számos hallgatónál felvetésre kerültek. A vizsgálat rámutat arra, hogy hallgatói szempontból az oktatási intézmény feladata a felmerült problémák orvoslása a minőségi oktatás javítása és a diploma értékének növelése érdekében.

Roszik Dóra és Pelesz Nelli: A COVID-19 hatása a középiskolás diákok tesztszorongására

A diákok az iskolába lépés első napjától kezdve folyamatosan kihívásokkal néznek szembe, ezek akár stresszkeltő hatásúak is lehetnek, számos esetben akár szorongást is kiválthatnak egyes tanulók esetében, ez pedig befolyással van az iskolában nyújtott teljesítményükre is. Iskoláskor kezdetén válik kiemelten fontossá a teljesítés és a kompetencia-érzése, ebben a szenzitív időszakban a félelem a csökkentértékűségtől alapul szolgálhat a szorongás kialakulásához (Erikson, 1991, 1995; Cole és Cole 2006).Taylor (1956, idézi: Pléh, 2007) vizsgálatai is alátámasztják az 1908-as Yerkes-Dodson törvényt, amely kimondja, hogy a tanulók aktivációs szintje fokozódik a teljesítmény-orientált helyzetekben egy közepes szintig optimális teljesítményt képesek nyújtani, azonban ha az ideálisnál alacsonyabb, vagy magasabb fokú az aktivizáció, akkor az olyan mentális állapotot hoz létre, amely meggátolja a sikeres teljesítést. (Barkóczy és Putnoky, 1980). Azok a diákok, akik már jóval a számonkérés előtt fokozott mértékben szoronganak, nem fogják kellő hatékonysággal megtanulni a tananyagot, vizsgahelyzetben nem képesek az elvárt eredményeket produkálni, mindez pedig megmutatkozik az érdemjegyeikben is (Dúll, Urbán és Demetrovics, 2004).

Vizsgálatunkat összesen 116 fő, 9. (N=61 fő, 52,6%) és 12. (N=55 fő, 47,4%) évfolyamos középiskolai tanuló körében végeztük. A mintavételre 2020 szeptemberében került sor papíralapú, adatfelvétellel, szülői beleegyező nyilatkozat alapján. A tesztszorongással vagy más néven a kontextustól függő iskolai szorongással már hosszú ideje foglalkoznak a szakemberek, elsőként Sarason és munkatársai végeztek kutatásokat az 1950-es évektől kezdődően, vizsgálataikban arra törekedtek, hogy feltárják a szorongás és az iskolai teljesítmény között kimutatható összefüggéseket. Sarason (1978) úgy tartja, hogy minden személy kerül az élete során olyan helyzetbe, amely stresszt idéz elő, azonban mindenkinél eltérő viselkedést eredményez a megélt szituáció, ezáltal a szorongás is személyre szabottan jelentkezik. Kutatási kérdéseink között szerepelt, hogy a nemek alapján van-e kimutatható különbség a tesztszorongás tekintetében, valamint az évfolyamok alapján tapasztalható-e eltérés? Megfogalmazott hipotéziseink alapján azt feltételeztük, hogy a középiskolás diákokra jellemző a tesztszorongás magas szintje (Putwain és Daniels, 2010). Valamint a lányokat magasabb tesztszorongási szint jellemzi, mint a fiúkat (Hembree,1988; Tops és mtsai., 2020). A tesztszorongást a 2015-ös PISA vizsgálat tanulói kérdőívének alskálájával vizsgáltuk, valamint felhasználtuk Wren és Benson (2004) CTAS, 12 tételre redukált mérőeszközét, továbbá kérdéseket fogalmaztunk meg egyéb háttérváltozókkal (szülők iskolai végzettsége, tanulás szeretete, tanulmányi átlag stb.) kapcsolatosan is. Eredményeink során gyenge és közepesen erős összefüggések adódtak a vizsgált tényezők között. A legerősebb összefüggés a tesztszorongás és tanulmányi átlag között mutatkozott (r=0,45, p< 0,01). Eredményeink szerint a lányokra szignifikánsan jobban jellemző a tesztszorongás, mint a fiúkra (t=-2,934, p< 0,01).

Szekeres Diána: Az áldozatsegítés és a sport kapcsolódási pontjai tárgy oktatási vetületei a COVID-19 vonatkozásában tréning módszertan online felülethez történő átalakításával

Munkahelyemen a Testnevelési Egyetemen került akkreditálásra a 2019/20-as tanév I. félévében az Áldozatsegítés-Áldozatvédelem és a sport kapcsolódási pontjai c. tárgy mester szakos képzési követelmény szerinti, nappali iskolarendszerű képzésben. A speciális érzékenyítő jellegű oktatási tananyag tréning- elemekkel összekapcsolt oktatásának kiemelt, megvalósítandó célja az érzékenyítés és a prevenció. A tantárgy tematikájának kidolgozásának, megalkotásának és oktatásba történő bevezetésnek a célja elsődlegesen a tájékoztatásnyújtás, a témakör iránti érzékenyítés lehetőségének megteremtése és felsőoktatásba történő beintegrálása volt. Az elméleti képzés során a fakultatív tárgyat felvevő hallgatók képet kaphatnak a potenciálisan veszélyeztetettekről (különleges bánásmódot igénylő sértettek-a gyermekek, fiatalkorúak, szépkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények jellemzői) az áldozattá válás vonatkozásában, valamint arról, hogy az áldozattá válást hogyan is lehet megelőzni, illetve, ha valaki már áldozattá vált, hová is fordulhat segítségért. Az áldozattá válást érintő lelki kérdésekkel is foglalkozik az elméleti rész. A tárgy nem közvetít szegregációt és csökkenti a csoportokra vonatkozó meglévő előítéleteket. Kiemelten támogatja a sporttevékenység folytatásával kapcsolatos jogszerűség alkalmazását és azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyek speciális áldozati jogi ismeretének elsajátítását. Az Áldozatsegítés-áldozatvédelem fakultatív tárgy maga a jogszabályok, az ellenérdekű fél, eshetőlegesen a bírói döntések, a társadalom szellemének tiszteletét, a csapatszellemet és a lojalitást is támogatja, csakúgy, mint a sport. A sport fejleszti a szociális kompetenciát, hozzájárul a szabálykövető magatartás elsajátításához, az együttműködéshez, az odafigyeléshez, az alázathoz és a győzelem megéléhez ezáltal is támogatja a következetes áldozatsegítő-áldozatvédő szabályháló elsajátítását. Az EUMSZ 165. cikk (1)-(2) bekezdése határozza meg a sport sajátos jellegét, társadalmi és oktatási struktúráját és funkcióját, összekapcsolva a sport európai dimenzióját a legfiatalabbak testi és erkölcsi integritásának védelmével is. Jogi szempontból a gyermek- és ifjúságvédelem a sportban viszonylag új terület. Magyarországon a modern sportjog az elmúlt huszonöt évben alakult ki és szilárdult meg. A sportvilág szereplői kulcsfontosságú szerepet töltenek be a sportolókat és a sportszakembereket érintő fizikai és lelki bántalmazás felderítésében és jelentésében is. Lehetőségként jelenhet meg az állami szabályozás és a sport önszabályozási rendszerének összekapcsolása, mivel jogilag megfelelően alátámasztott és megfelelően biztosított jelentési és vizsgálati folyamatszabályozással a megfelelő szervezeti szabályozás által életre hívott jelzőrendszer cselekvésként hozzájárulhat a visszaélések feltérképezéséhez. (Szekeres, 2019) Anyag és módszerek A sport és a bűnmegelőzés kapcsolódási pontjait szekunder módszertannal vizsgálva megállapítható, hogy a bűnmegelőzés és a sport keretmetszete kapcsolatban áll az ifjúságpolitikával, a gyermekvédelemmel a családpolitikával, az egészségpolitikával, az oktatás-, foglalkoztatáspolitikával, a szociálpolitikával és a sportpolitikával is. A fakultatív tárgy tematikájának elméleti és gyakorlati modulja: Bűnmegelőzési alapismeretek, Az áldozatvédelem alapjai, Az áldozatsegítés alapjai, Tipikus áldozati helyzetek, különösen sebezhető vagy sérülékeny áldozatok (EQ szerepe), Megelőzési stratégiák (Kompetenciafejlesztés és alapkompetenciák szerepe), A bűncselekménnyel okozott kár megtérülési formái (Állami kárenyhítés, kompenzációs lehetőségek), Kommunikációs technikák, szituációs helyzetgyakorlatok, Csapatépítés és együttműködés Konfliktuskezelési technikák, mediációs esetgyakorlatok (lásd. saját kutatási eredmények), Stresszkezelés, Jogi és sportjogi esetmegoldás az áldozatsegítés területén (lásd. saját esetpéldák). A társadalmi eszközök (mint a tájékoztatás, neveltetés, közvélemény alakítása, állami és civil szerveződések) visszatartó hatást váltanak ki a bűn megelőzésére. A jogi eszközrendszer pedig elsősorban büntetőjogi, azaz visszatartja az elkövetőt, vagy mást a bűn elkövetésétől, így él a speciális és a generális prevenció eszközével. (Szekeres, 2018) A sport és az áldozatpolitika (mint egyfajta modern viktimológia, a sportviktimológia) területének integrálása megteremtheti a szabadidő, az amatőr és a hivatásos jogállás esetén is a sportolók és sportszakemberek érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazásának megelőzésére irányuló nemzeti politika és eljárásrend megteremtésének lehetőségét. A hallgatók számára biztosított tréning-alapokat is magában foglaló jelenleg egy féléves képzés (Ba./Bsc. szintre konvertálása, bővítési lehetőségek feltérképezése folyamatban van) folyamán szükséges a megfelelő kompetenciák, készségek kialakítása, azzal a céllal, hogy felismerhessék az áldozatokat és így részükre iránymutatást tudjanak adni a szolgáltatórendszerhez történő hozzáféréshez. Ez pedig lehetővé teheti a társadalmi előítéletekkel kapcsolatos biztonságos fellépés lehetőségét, a segítő, támogató szemlélet kialakítását. A tréning kidolgozásával kapcsolatos tapasztalatok online felületre történő átültetésének tapasztalatait veszem górcső alá. A helyreállító szemlélet modellje használható a személyes és társadalmi felelősségvállalás sporton keresztül történő oktatásához is. (Szekeres, 2019) A Testnevelési Egyetemen 2019-ben életre hívott tárgy – Az áldozatsegítés és a sport kapcsolódási pontjaiból– eredő jelenléti és online preventív oktatói-oktatási tapasztalatait helyezi górcső alá az előadás. A terület online színtéren keresztül történő rendhagyó megközelítése is a téma iránti érzékenyítést és attitűdformálást tűzte ki célul.

Arany-Nagy Zsuzsanna: Könyvtárak a digitális térben: a könyvtár- és információkeresés által kiváltott szorongás leküzdése a könyvtárak hagyományos szolgáltatásainak átalakításával

A 21. század társadalma a digitális átmenet tanújaként vonul be a történelembe. A változás eredményeként az információk – a hagyományos, nyomtatott megjelenés mellett – digitális formában, online térben válnak bárki számára elérhetővé. A környezet, amely hozzáférést biztosít, összetettebb bármely eddigi, információszolgáltatás céljából használt megoldásnál. Az információhordozók típusai megváltoztak, a kommunikáció csatornái átalakultak. A mobileszközök, a hálózatosodás és az internet elterjedésének következtében a nyomtatott források kizárólagossága megszűnt, megkezdődött az információk homogenizálódása. A digitális világban az elérhető információk mennyisége ugrásszerű növekedésnek indult, amely köszönhető többek közt a könnyebb és gyorsabb publikálás lehetőségének, valamint annak, hogy az információk szerzőségi és fogyasztói szerepe összemosódott. Ennek következtében napjainkban nem ritka a rendelkezésre álló túlzott mennyiségű információ okozta betegségek feltűnése. A 21. századi információs betegségek – könyvtári szorongás, információs szorongás, információs túlterheltség – a félelem, a szorongás egy fajtáját jelölik, amely elsősorban egyetemi hallgatóknál kimutatható. A könyvtárhasználattól való félelem, az információtól való szorongás gyakran olyan erős, hogy a hallgatók tanulásban nyújtott teljesítményét is negatívan befolyásolja.

Az információs túlterheltség, a rendelkezésre álló túlzott információ okozta szorongás érzése nem újkeletű, sokkal inkább örökérvényű dolog. A könyvnyomtatás megjelenése és elterjedése óta beszélhetünk róla, az olvasó emberben ugyanis ekkor merült fel először a gondolat, hogy sokkal több információ áll rendelkezésre a világban, mint amennyit egy átlagos fogyasztó élete során fel tud dolgozni.

Kutatásomban arra a kérdésre keresem a választ, miért mellőzi a 10-20 éves (5-13. évfolyamon tanuló) korosztály a könyvtárak használatát. Jelen tanulmány egy nagyobb projekt része. A témában végzett felmérés eredményeinek kiértékelése jelenleg is tart, ám a szakirodalom áttekintése alapján célom bemutatni a jelenséget, felhívva a figyelmet a könyvtár- és információkeresés által kiváltott szorongásra. A szorongás leküzdésére tett kísérletek hatékonyan járulnak hozzá a könyvtárak népszerűségének növekedéséhez is.

Előadásomban célom bemutatni, a könyvtárak digitális térben való működését, a szolgáltatásaik átalakításában rejlő lehetőségeket a könyvtár- és információkeresés által kiváltott szorongás leküzdésének érdekében.

A téma ugyan nem újszerű, de aktualitását mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy az 1980-as évek óta folyamatosan jelennek meg újabb és újabb irodalmak a témában.

Arató Balázs: Olvasók a kapuk előtt – a COVID 19 járvány hatása a szakkönyvtári szolgáltatásokra egyetemi könyvtári példák nyomán

A COVID-19 világjárvány életünk valamennyi szegmensére hatással volt, intézmények zártak be, munkakörök alakultak át. A közgyűjteményi intézményekre, így a könyvtárakra is elég hamar lakat került, az olvasók számára jelen pillanatban is zárva van.  Az egyetemi könyvtáraknak szerte a világban ugyanazzal a problémával kellett szembesülni, ki kell szolgálni az egyetemi polgárokat, biztosítani kell számukra a dokumentumokat, információkat, az oktatás-, tanulás- és kutatástámogatás fókuszát pedig át kell helyezni digitális platformra. Tanulmányomban egy komparatív analízissel vizsgálom meg, hogy a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont és ezen belül a Benedek Ferenc Jogtudományi és Közgazdaságtudományi Szakkönyvtár és partneregyetemi könyvtárakban hogy reagáltak a pandémiás helyzetre, hogyan alakították át a szakkönyvtári szolgáltatásaik körét, hogyan transzformálták a munkafolyamatokat a hatékonyabb munkavégzés érdekében, milyen jogi változásokat kellett eszközölniük valamint hogyan és miben változott az oktatás-, tanulás- és kutatástámogatási modelljük.

Nagy Andor és Békésiné Bognár Noémi Erika: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a világjárvány idején

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének Kutatási és Elemző Osztályán 2021 januárjában felmérést készítettünk a magyarországi könyvtárak körében a világjárvány rájuk gyakorolt hatásáról. Célunk volt annak a feltárása, hogy miképp alakultak át az egyes könyvtári szolgáltatások és a háttértevékenységek a pandémia idején. Az új koronavírus-járvány ugyanis nemcsak új kihívások elé állította a könyvtárakat, de úgy tűnik, hogy felgyorsította a szolgáltatások digitalizációjának a folyamatát is. Egyes szolgáltatások digitalizációja vagy távolról elérhetővé tétele várhatóan egyébként is megvalósult volna, viszont a pandémia hatására új típusú távoli elérésű szolgáltatások is létrejöttek, amelyek elengedhetetlen feltételei voltak annak, hogy a könyvtárak elláthassák feladataikat a kényszerű zárvatartás idején is. A kutatásunk eredményei alapján az mondható el, hogy a könyvtárak aktív fejlesztésbe kezdtek a járványhelyzet alatt, és nagyon sok könyvtár elektronikus- és távszolgáltatása újult meg, illetve a korábban hagyományosan helyben elérhető szolgáltatások, rendezvények és képzések is a digitális térbe költöztek. Mindezek hatására elterjedni látszik pl. a könyvtári podcast fogalma, megszaporodtak a digitális tartalmak.

                                                                                                                                                                                                         
Uricska Erna: COVIDictionary – Virolingvisztika, és angol egynyelvű járványszótár

Az előadás a nyelvtudomány egy új részterülete, a virolingvisztika (Istók – Lőrincz, 2020) jelenségével foglalkozik. A koronavírus-járvány első hullámának ideje alatt (2020. március – 2020. június) a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának hallgatói körében kérdőíves kutatást végeztem, melyben egyes kérdések kitértek arra, hogy a hallgatók szakmájuk gyakorlása során találkoztak-e új szavakkal és kifejezésekkel. A kutatást 2020 nyarán folytattam, és a hallgatókon kívül egy közösségi oldalon regisztrált ismerősök, illetve az ő ismerőseik körében is kiterjesztettem a szógyűjtést. Az elméleti és módszertani háttérhez kiválóan illeszkedik egyrészt Patyi és Barnucz (2020) ún. „egyetemi háromszög” modellje, mely a tudományos munkát, az oktatást és a tananyagkészítést egyszerre végzett egyetemi tevékenységrendszerként mutatja be; másrészt Paavola és Hakarainen (2005) „trialogikus modellje”, mely szerint a tanítás-tanulás során a tanulók együttműködve fejlesztenek egy tudásobjektumot. E folyamat eredményeként született a COVIDICTIONARY Words and Phrases related to the global pandemic címet viselő (Uricska, 2021), angol egynyelvű 403 szó- és kifejezésből álló gyűjtemény, igazolva azt, hogy az élet minden területét érintő válsághelyzetekre, mint amilyen a koronavírus okozta világjárvány is, a nyelvhasználat – különösképpen a szókincs – azonnal reagál.

E.) Hallgatói szekció – Az oktatás és a foglalkoztatottság összefüggései

Szekció-elnök: Dunás-Varga Ildikó – ELTE és Kovács Tamás – PTE

Posztercsoport: Kiégés megelőzés és stresszkezelő tréning pedagógusoknak: Finy Krisztina, Dalotti Anna, Forrási Boglárka, Korodi Stefánia, Varró Vince
Posztercsoport: Hatékony együttműködés home office és hibrid munkarend idején – együttműködést segítő innovatív tréning munkacsoportok számára: Buglyó Emese, Horváth Fanni, Pásztor Katalin, Mohos Edina
Posztercsoport: Kommunikációs tréning bemutatása: Róka Luca, Bury-Pravotinszky Lili, Csák Adrienn, Fülöp Antónia, Baranyai JúliaPosztercsoport: ÖKOffice: Fias Petra, Jankovits Hanna, Oláh Fruzsina, Tóth Boglárka

„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – szól a mondás, mely a híres környezetvédelmi aktivistától, David Browertől származik, aki mindig is igyekezett felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a természeti értékeink kizsákmányolása nem fenntartható. (Brower). Ahhoz, hogy a bolygónk élhető maradjon az utánunk következő generáció számára is, fontos, hogy odafigyeljünk a mindennapi tevékenységeinkre, összhangba kerüljünk a környezetünkkel, hatékonyan osszuk be a véges erőforrásainkat és a nem megújuló helyett a megújuló erőforrások felé forduljunk.

Dunás-Varga Ildikó: Képzettség és foglalkoztatottság – a nyílt (?) munkaerőpiacon

A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a fogyatékossággal élő személyek, hátránnyal indulnak mind az oktatás-képzés, mind a munka világában. A nemzetközi és hazai felmérések is bizonyítják, hogy az etnikum, a bőrszín, a szexuális orientáció, a fogyatékosság és a nemi alapú diszkrimináció napjainkban is jelen van a társadalomban. A munkaerőpiac a képzett munkaerőt preferálja, melyet a hazai longitudinális KSH-adatok is folyamatosan megerősítenek. A foglalkoztatási ráta enyhe emelkedésével párhuzamosan megfigyelhető az általános iskolai végzettség nélküliek számának emelkedése is, amely aggodalomra ad okot. Úgy tűnik az ÁSZ-adatokból, hogy a (formális) végzettség a Covid-19 első hullámában is előnyként, védőfaktorként jelent meg. A fogyatékos gyermekek, fiatalok és felnőttek különösen nehéz helyzetben vannak, a sajátos tanulási igényük mellett az elfogadás változatos mértéke és a szolgáltatások hozzáférése kapcsán is A legutóbbi népszámlálás szerint a végzettség és szakképzettség nélküli személyek igen magas számban jelennek meg a fogyatékossággal élő személyek körében, különösen igaz ez az értelmi fogyatékos csoportra. A KSH 2017. és 2020. évek 2. negyedéves adatai a megváltozott munkaképességű személyek végzettségére és foglalkoztatására vonatkozóan azt mutatják, hogy a középfokú végzettségű, érettségi nélküli szakképzett személyek foglalkoztatási aránya magasabb, mint egyrészt a legfeljebb alapfokú, másrészt az érettségizett és felsőfokú végzettséggel rendelkező személyeké, azonban leginkább a fizikai foglalkozásokban, szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban alkalmazzák őket. Az alkalmazott szakpolitikai eszközök a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására mérsékelt hatással vannak. A munkáltatók alkalmazási hajlandósága függőnek mutatkozik a fogyatékosság típusától, és ez különösen fontos a további vizsgálódások szempontjából is.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült

Buglyó Emese, Mohos Edina és Pásztor Katalin: Hatékony együttműködés home office alatt munkacsoportok és szervezeti egységek számára

A koronavírus több mint egy évvel ezelőtti megjelenése komoly változásokat eredményezett a munka világában. A kényszerszerűen bevezetett otthoni munkavégzés átformálta a különböző szervezetek életét, mind a munkavállalók, mind a vezetők, munkáltatók szintjén is. A megváltozott munkarend magával hozta a kommunikáció, a csoportdinamika változását is, ezenkívül növekedett a bezártsággal, izolációval járó stressz is a dolgozók életében. Projektmunkánk során ezért is helyeztük a hangsúlyt kifejezetten a munkahelyi együttműködés fejlesztésére, ehhez pedig egyéni és csoportos foglalkozásokon keresztül vezet az út. Az általunk tervezett képzés a járvány alatt bevezetett home office és az utána várható hibrid munkarendhez való alkalmazkodással foglalkozik. Célunk a stresszkezelési és izoláció elleni technikák bemutatása mellett a munkavállalók időgazdálkodási, digitális kompetenciái, valamint a belső kommunikáció és a csoportdinamika fejlesztése is.

Horváth Sára: Intellektuális képességzavarral élő személyek jogainak támogatását befolyásoló tényezők

Kutatásomban a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény alapján az intellektuális képességzavarral élő személyek számára biztosítandó jogokkal kapcsolatos attitűdöket vizsgáltam. Arra kerestem a választ, hogy fellelhető-e együttjárás az egyes jogok között, illetve milyen szociálpszichológiai konstruktumok lehetnek a jogok elutasításának hátterében és A szociális dominancia orientáció (SDO), a jobboldali tekintélyelvűség (RWA), illetve a sajnálat csoportközi érzelem hatását vizsgáltam, online kérdőíves módszerrel. A jogokon elvégzett faktoranalízis során két faktor rajzolódott ki, az elsőbe a nagyobb támogatottságot élvező, inkább szorosan az intellektuális képességzavarral élő személyt érintő, még a másodikba a kevésbé támogatott, a többségi társadalomra nagyobb hatást gyakorló jogok tartoztak. A lineáris regresszió alapján az SDO és a RWA (részben) szignifikáns összefüggést mutatott a jogok elutasításával. Érdekes jelenséget mutatott a sajnálat csoportközi érzelmének beemelése, mely további vizsgálatot igényel. A kutatás eredményei hasznos kiindulópontot adhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük milyen folyamatok állnak az intellektuális képességzavarral élő emberek munkahelyi és iskolai integrációjának elutasítása mögött. Ezen információk birtokában növelhetjük a szemléletformálás hatékonyságát, mind oktatási, mind munkaerőpiaci szereplők körében.

Jávorffy-Lázok Alexandra: A határon túli magyarok jelenléte a hazai felsőoktatási intézményekben és munkaerőpiacon

Hazánkban folyamatosan nő a külföldi hallgatók jelenléte, ami köszönhető az Európai Unióhoz, az Európai Felsőoktatási Térséghez történő csatlakozásnak és a Bolognai Nyilatkozat aláírásának. Azonban a hallgatói mobilitásnak kialakult egy sajátos formája a Kárpát-medencében, melynek jellemzője, hogy hogy zárt földrajzi, nyelvi és etnikai környezetben zajlik. Ez a szomszédos, nagyszámú magyar lakossággal rendelkező országok magyar nyelvű hallgatóinak mobilitását jelenti. A magyar állam egyik legfontosabb geopolitikai célja a magyar kisebbségvédelmi politika, amelynek elengedhetetlen eleme a felsőoktatás is. Számos határon túli magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmény jött létre a szomszédos országokban, amely szintén a magyar nyelvű lakosság megtartását hivatott szolgálni. Ennek ellenére azonban számos határon túli fiatal dönt úgy, hogy anyaországi felsőoktatási intézményt választ továbbtanulás céljából. A tanulmányban bemutatom, hogy a határon túli magyar fiatalok milyen arányban vesznek részt az anyaországi felsőoktatásban, mint egyetemi hallgató a képzés teljes időtartamában, illetve milyen arányban élnek a mobilitási programok lehetőségével. A hallgatói adatok elemzéséhez az Oktatási Hivatal felsőoktatási statisztikai adatait és a www.felvi.hu oldalon jelentkezők adatait vizsgálom meg. A mobilitási számokat a Tempus Közalapítvány nyilvántartásából kikért adatok segítségével mutatom be. Gyakran a hazai felsőoktatásban tanuló hallgatók a magyarországi munkaerőpiacra lépnek be és nem térnek haza munkát vállalni. Bemutatom, hogy a határon túli magyarok anyaországi munkavállalást milyen ösztönzők befolyásolják, és melyek azok a tényezők, amelyek az otthoni munkavégzést akadályozzák.

Kraiciné Szokoly Mária: Szcenáriók az oktatás-képzés és a munkaerőpiac kapcsolatáról három dokumentum fényében

Az élethosszig tartó tanulás, mint a társadalmi-gazdasági fejlődés kulcsfontosságú feltétele, benne az oktatás és a munkaerőpiac szoros kapcsolatának fontossága ma már a közbeszédben is ismert és elfogadott, köszönhetően az elmúlt húsz év uniós és hazai törekvéseinek. Az oktatással foglalkozó világszervezetek kutatják a változás trendjeit és szcenáriókat prognosztizálnak a változásokra történő felkészülés érdekében. Az előadás a várható trendekre hívja fel a figyelmet az OECD „Back to de Future (2019), az UNESCO „Future of Eduction” (2020), valamint a magyar Szakképzés 4.0 dokumentumok néhány megállapítása kapcsán.

Molnár Attila Károly: Börtöntanulás – andragógiai szemszögből

A konferencia-előadás a börtönbeli oktatás és képzés vizsgálatának prezentációja, annak feltérképezése, mennyire felel meg a börtönökben folyó tanulás a XXI. század követeléseinek. A harmadik évezred paradigmatikus változást hozott a tanulás minden formájában, a felnőttek egész életen át tartó tanulásának értelmezése ma már szélesebb horizonton történik: egyenlő értékként tekintünk a formális, a nem-formális és az informális tanulásra, s ennek értelmében az egész életen át tartó tanulást a társadalmi-gazdasági fejlődés hajtómotorjaként definiálhatjuk. Az Európai Unió kijelenti, hogy az egyéneknek a képességeiket a lehető leghatékonyabban kell kihasználniuk függetlenül attól, hogy ezeket hol, mikor és milyen körülmények között sajátították el (European Commission, 1996; Commission of The European Communities, 2000). A felnőttkori tanulás minősége függ többek között az egyén élethelyzetétől, társadalmi körülményeitől, így ez a meghatározás különösen igaz a zárt intézetekben élőkre, az elítéltekre (Tippelt és Hippel, 2010; Kraiciné, 2012; Budai, 2017). A börtönökben tanulóknak olyan tanulástámogatásra van szükségük, amely ösztönzi őket az egész életen át tartó tanulásban való részvételre. A jogszabály az elítéltek számára lehetővé teszi a börtönben végzendő tanulást, igyekszik biztosítani a tanuláshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket (2013. évi CCXL. törvény), ennek ellenére a börtönstatisztikai adatok szerint a szabadon bocsátottak közel 50%-a ismét börtönbe kerül (Rutkai és Sánta, 2020) – e magas aránynak a csökkentése kiemelt társadalmi kérdés. Az előadásban a börtönbeli tanulás vizsgálatát a XXI. század tanulással szemben támasztott követelményeinek fókuszában mutatjuk be, bízva abban, hogy a börtönoktatás fejlesztése növeli az elítéltek esélyeit a bűnelkövetés elkerülésében, és így elősegíti a társadalmi reintegráció eredményességét.

Virág Hanna: Értelmileg akadályozott munkavállalók a vendéglátásban

Az értelmileg akadályozott személyek társadalmi inklúziója szempontjából kiemelt jelentősége van a munkavállalásnak. A statisztikai adatok szerint azonban a vendéglátás területén kevés értelmileg akadályozott személy tud elhelyezkedni. Jelen kutatás az értelmileg akadályozott személyek munkavállalását – annak esetleges akadályait, menetét és módját vizsgálja Budapest és vonzáskörzetében, akkreditált vendéglátói helyszíneken. A kutatás interjúkon keresztül, munkavállalói és munkáltatói szemszögből is igyekszik feltárni az alacsony számú foglalkoztatás lehetséges okait. A kutatás elsőként a munkavállalás módját vizsgálja, melyből tisztázódik az akkreditált foglalkoztatás szerepe az értelmileg akadályozott személyek munkavállalásában. A betanulás és készségfejlesztő iskolában szerzett képesítés viszonyának vizsgálata azt mutatja, hogy a beilleszkedést a készségfejlesztő iskolákban szerzett szakmai tudás mellett más tényezők is befolyásolnak. Az önálló munkavégzés lehetőségeinek megismerésével megállapítható, hogy az értelmileg akadályozott munkavállalóknak hosszabb idő szükséges a munkafolyamatok betanulásához, azok önálló elvégzéséhez, továbbá hangsúlyos az egyes munkafolyamatok ismétlésszáma is. A kutatás egészében kirajzolódik, hogy a munkavállalás jelentősen segíti az inklúziót, mely az értelmileg akadályozott személyek életében különösképpen fontos és támogatandó folyamat.